[24-5] [4-1]
Felálltam, majd én is átöleltem testvérem derekát. Egy pillantás után már el is ment, én meg ott maradtam, úgy gondoltam kicsit még ott állok. Igaz, az üzletünk ugyanarra van. Megvontam a vállam, közben odajött a jól ismert pincérnő és csak annyit mondott, "tudom, a számlára". Mosolyogva bólintottam és elköszöntem tőle. Lassú léptekkel elindultam a virágboltom felé. Amikor beléptem volna az ajtón, egy lány jött ki egy kék orchidával a kezében...
|
Őszintén mosolyogtam a nővéremre a kirohanása után azt hittem, hogy csak még jobban leordítja a fejem de szerencsére nem így lett. Őszintén örülök, hogy nem az lett a vége, amit feltételeztem, mosolyogva felsóhajtottam majd Marie-re néztem. - Nem probléma. - mondtam lazán majd felhúztam a zipzárt, a kabátomat. - Mennem kel bocs- mondtam komolyan majd gyorsan megöleltem a nővéremet és elindultam a könyvesbolt felé.
|
| Marie-Claire Vignoble:
Eddig még soha sem, vagy csak nagyon ritkán hallottam Sebet bocsánatot kérni, talán azért, mert csak kevésszer veszekedtünk. Először elkerekedett szemmel néztem öcsémre, de a következő pillanatban szélesen elmosolyodtam. - Óh, Öcsi! - sóhajtottam, miután a testvérem befejeze a beszédet. - Inkább én kérek elnézést, nagyon heves voltam! - ismertem magamra. Félve néztem Sébastienre.
|
Szinte soha nem veszekedtünk Marie-vel így ez nem volt valami boldog pillanat számomra. Hajrá Seb! Tégy olyat amit nem szoktál! gondoltam majd hangosan felsóhajtottam és belekezdtem a mondandómba. -Marie Bocsánat! - mondtam őszintén igazság szerint soha nem szerettem bocsánatot kérni de ha kell akkor kell. – Sajnálom, hogy leszóltam az ízlésed komolyan. - fojtattam egy kis szünet után közben felálltam és bűnbánóan néztem a nővéremre majd halkan hozzá tetem - Te vagy az idősebb. -
|
- Úgy látom sokat jelent az a 10 másodperc. - forgattam a szemem, s közben arra gondoltam, hogy az öcsém milyen éretlen. - Igen, legyél idióta drogos. - mondtam eléggé ironikusan. - Tudod, nem csak a tetovált gengszterek szerethetik ezt a zenét. - néztem a szemébe szúrósan. Közben exbarátomra gondoltam, hogy ő is eléggé normális fazon volt. - Indulnom kéne a virágboltba. - ez furcsán hangozhatott, mert tőlünk három méterre volt az üzlet. - Dolgoznom kell. - jelentettem ki, de azért még megvártam, hogy mit mond a testvérem.
|
Hangosan sóhajtottam majd hátra dőltem a széken, a nővérem szemébe fúrtam a tekintetem, de egy szót sem szóltam................még mindig a testvéremet néztem közben a bal kezemet a szék karfájára tettem és elkezdtem rajta dobolni. - 10 másodperc nem olyan hosszú idő ám húgi- szeleltem minden érzelem nélkül, majd ismét előre dőltem és hűvösen megjegyeztem. - Mit vársz legyek én is olyan legyen tele a testem tetkóval vagy legyen raszta hajam vagy még jobb legyek drogos- tekintetem hűvösen mérte végig a nővéremet.
|
Seb próbálta lezárni a témát, de én nem hagytam. - Aha, lehet, hogy nem rájuk buksz, de azért szereted, ha megnéznek téged. - mondtam közönyösen. - Ja, nem vagyok a húgod. - a hosszú mondatából csak ennyit tudtam kivenni, hogy a húgának nevezett. Meg még mit nem. - 10 másodperc. - tartottam a két nyitott tenyeremet az öcsém felé, hogy lássa mennyivel is vagyok idősebb.
|
Sértetten néztem a nővéremre nem is a pláza cicákra bukok na mindegy. - Tudod hogy nem bírom a plázacicákat. - mondtam kedvese próbáltam kedves lenni a testvéremmel hátha hamarabb megbékél .- Nyugodj már meg húgi nincs bajom a zenei stílusoddal csak én nem azt a műfajt kedvelem ennyi-zártam le a beszélgetést majd kerülve Marie tekintetét inkább az útra meredtem.
|
- Szinte száz százalék, hogy az ottani csajnok minimum öt tetoválása lesz. - mondtam fölényes mosollyal. - Tudod, a te kis idióta plázacicáid nem szeretik a kemény, de valós zenét. - húztam el a számat megjátszva magamat, majd hozzátettem: - Gyenge a kis fülecskéjük. - szavaimat bólintással hangsúlyoztam. - Szóval inkább rendezz valami DJ-s bulit. - mondtam közönyösen, magam sem tudtam, hogy miért vagyok ilyen kemény. Nem szerettem, hogyha bárki is le meri szólni azt, amit én szeretek. Szúrósan néztem az öcsémre.
|
Szomorú fejjel néztem a nővéremre. - Miért nem? Imádok dögös kis macákkal flörtölni-mondtam egy félmosoly kíséretében. - Tudod hogy nem vagyok oda az agyon tetovált csajokért- húztam el a számat, bár az igazság az hogy nekem is van egy tetoválásom. Oké egy két tetkó még nem baj de ha az egész teste tele van firkálva az azért nem túl impozáns vagyis hát szerintem. Gondolatmenetemet félbeszakítottam majd gonosz mosollyal néztem a testvéremre.
|
- Nem tudod, mire vagyok képes... - néztem merészen a testvéremre. Én is bírtam a piát, igaz nem iszok rendszerességgel, de amikor alkoholt fogyasztok, akkor sokat, és nem lesz tőle bajom. - Amúgy - kezdtem, - csak azért mondtam, mert ott nem fogsz dögös kis macákkal találkozni, akik majd bámulni fognak, te meg majd flörtölhetsz velük. Nem lesz ilyen. - húztam el a szám. De azért valjuk be, hogy elég teátrális volt az egész teljesítményem.
|
Mosolyogva néztem a nővéremre. - Mióta félek én pszichopatáktól .- mondtam büszkén majd sértetten hozzá tettem. - És különben is jól bírom az alkoholt.....jobban, mint te- rámosolyogtam a testvéremre majd én is befejeztek az étkezést. Igaz ami igaz tényleg jól bírtam az alkoholt hiszen két üveg bor után is józan vagyok. Felnéztem az égre majd mosolyogva néztem a nővéremre.
|
- De hát... - hebegtem - Én nem merem. Ők olyan nagyok, és tuti nem vennének észre, meg minden... - vékonyodott el a hangom. Közben eszegettem, majd pár pillanat után magabiztosan megszólaltam. - Rendben lefixálom velük, de akkor számíts arra, hogy rajtad kívül a bulidon csak pszichopatának kinéző, dohányzó, söröző emberek lesznek, akik vadul rázni fogják enyhén ápolatlan hajukat! Ja, és én is ott leszek. - mondtam hevesen, majd letettem a kést és a villát, mert villámgyorsan befejeztem az ebédemet.
|
Gondolkodó fejet igazából nekem mindegy volt milyen zene lesz csak legyen már valami mert nyáron általában a városban nem nagyon történik semmi. - Rendben de akkor a te dolgod lesz lerendezni velük a dolgot .- mondtam komolyan őszintén semmi kedvem sem volt azzal a bandával találkozni. Hogy miért? nemrég a könyvesboltból egy kis erőszakkal lehetet csak néhányukat kiküldeni. Sóhajtottam egyet majd a nővérem reakcióját vártam.
|
Mikor meghallottam a tesóm kijelentését, már meg sem hallottam a kérdését. Teljesen fellelkesültem. - Ú, akár meghívhatnánk a Voices of the Hellt, nem? - kérdeztem teljesn extázisba estem. Imádtam azt a bandát, csak sajnos nem ismertem a tagokat, pedig helyiek voltak. Vagyis láttam már őket sétálni az utcán, nevetni meg ilyenek, de nem mertem odamenni hozzájuk, így nem is tudtam velük komolyabban beszélgetni. Ha meg koncertet szerveztek, csak az utolsó sorban álltam és amint elhangott az utolsó szám el is mentem. Nevető szemmel néztem a testvéremre. - Naa, ők olyan jók! - aranyos kiskutyaszemmel néztem rá és pilláimat rebegtettem. Ez után neki kezdtem az ételemnek, de nem vettem le a pillantásomat az öcsémről.
|
Láttam a nővérem arcán hogy nem örül az ötletemnek, sóhajtottam egyet majd mosolyogva mondtam. - Lehetne élőzene is... olyan koncert tipusú. - találgattam majd megjött a pincér én csak intettem egyet a kezemmel. Elkezdtem lassan enni a burgonyámat közben a nővéremre néztem láttam rajta hogy valami baj van így hát rákérdeztem (miért is le tettem volna?) - Minden oké Marie?-
|
- DJ. - ismételtem kissé megvetően. - De legyen, ez a te bulid. - vontam meg a vállam, de nem voltam elragadtatva az ötlettől. Miért is lettem volna? Valami géppel előállított zaj? Éljen! Ha használhatom az irónia csodálatos eszközét...
Közben megjött az ebédünk. - Köszönöm. - mondtam mosolyogva, miközben letették elém a rántottsajtomat hasáb burgonyával. Aztán gondterhelten az öcsémre néztem.
|
-Valami még hiányzik-mondtam most már most a nővéremnek közben a mellettünk elhaladó embereket, figyelmet majd ismét megszólaltam. - Zene. – mondtam majd gyorsan hozzátettem hogy érthető legyen. - Szerintem élő zene kell a bulira...Talán egy Dj- gyorsan beletúrtam a hajamba majd elnéztem az út felé.
|
- Mi? - kérdeztem vissza egyből, s próbáltam elkapni a testévem pillantását, de ő csak a kezét nézte. Úgyhogy elnéztem a feje fölött és az eget tanulmányoztam, úgy vártam a választ. Ha az öcsém megszólalt, akkor egyből ránéztem, de amíg nem beszélt, addig csak a felhőket, az eget, és csak szimplán a tájat figyelgettem. Közben érkezett még pár vendég, akik leültek a mellénk helyezett asztalokhoz, és jóízűen beszélgettek valami TV-s sorozatról.
|
Megvártam míg elmegy a pincérnő majd én is belekezdtem a mondandómba- Oké- mondtam tömören majd elkezdtem a jobb kezemmel dobolni az asztalon hogy mi kéne még a partyhoz. –Kell még valami. - mondtam szinte már csak magamnak majd lenéztem a kezemre valahogy ma nem vagyok a legjobb pillanatomban.
|
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
