Mielőtt igényelnél, olvass el pár leírást, hogy tudd magad mihez tartani! :)

 
Raisins Ville-ről

Raisins Ville egy amerikai kisváros, amit még közel 100 évvel ezelőtt francia bevándorlók alapítottak. Raisins, csak így szokta emlegetni mindenki a várost, tényleg elég kicsit, alig vagy benne pár hivatal, bolt, ám azért jó pár szebbnél szebb régi, vagy újabb lakóházzal büszkélkedhet. Nincsenek olyan nagy távok, gyorsan és könnyen lehet közlekedni kerékpárral is, de kiépített autóutak is vannak. A városmagot körülveszi sok-sok szőlőföld, ugyanis az emberek többsége rendelkezik birtokkal, ahol szőlőt termeszt, majd bort állít elő.
A lakosságot alapvetően két kategóriára lehet bontani. Vannak azok az idősek, vagy leszármazottaik, akik már réges-rég óra Raisins-ben élnek, s a szőlőtermesztéssel foglalkoznak, mióta világ a világ. Kenyerüket is a borászattal keresik, persze rendes állásukon kívül.
Jó pár ember, csak meglátogatni jön a várost, aztán valahogy itt ragad, ideköltözik, vállal munkát a boltban, vagy innen jár be dolgozni, a közeli városba.
Raisins-ben, már említésre került, hogy csak pár látogatni való, érdekesség, épület található. A legnagyobb, és legszebb mindközül, a Vignoble-kúria. Itt élnek ugyanis annak a családnak a tagjai, akik alapították e várost. Gérard, a város polgármestere, bátyja Gilbert, a legjobb ügyvéd messze földön, a férfiak húga, illetve nekik a családjuk: párjuk, gyerekeik. Szép nagy, emeletes ház ez, csodálatos panorámával. De még mielőtt valaki úgy képzelné, hogy egy erdő mélyén van, vagy egy hatalmas dombon, el kell, hogy szomorítsam; ugyanis nem. A fákkal teliültetett, békés park mellett élnek Vignoble-ék. A parkban sok zöld növény, színes virág, és hatalmas fa látható. Az egész parkot zöld pázsit borítja, de a park külső részeinél van betonozott járda, s ha beljebb megyünk, már csak földezett utakon vághatunk át a parkon. Számtalan helyen padok, illetve szemetesek vannak elhelyezve. A parktól pontosan egy kétsávos útnyira található egy játszótér, hintával, mászókával és homokozóval, ahol napközben a gyerekek játszanak, este viszont általában különböző bandák tanyáznak.
A park másik oldalán egy kis boltsor található. Az árak nem drágák, de a jó minőségért fizetni kell. A legnépszerűbb a G&G Ajándékbolt, amit a polgármester úr húga vezet, illetve ő az egyik eladó is, általában ő van bent legtöbbször a boltban. Kapható itt mindenféle szuvenír, képeslap, újság, apró csecsebecsék, és persze nem is akármilyen bor! Ha a vásárló megfáradt, nyugodtan áttérhet a kávézóba, mely mellett egy étterem is található. Népszerű helyek ezek, főleg a középkorúak számára. De folytassuk tovább a vásárlást, hiszen ezen a soron található még egy vegyesbolt is. Általában az emberek ide jönnek vásárolni, megvenni napi élelmüket. Kicsi ez a bolt, de minden megkapható, mi szem, szájnak ingere. Már csak két boltot találhatunk itt, szorosan egymás mellett. Az egyik a kék falúra meszelt könyvesbolt, a másik a rózsaszín színű virágbolt. A két üzlet olyan, mintha egy házból alakították volna ki hajdan, mint egy kettéválasztott ikerház. Ennek van is valóságalapja, hiszen a két tulajdonos ikrek, Gérard Vignoble gyermekei. Persze azért, édesapjuk sokat segít vállalkozásukban. Népszerű hely a virágbolt, fiatalok és idősek körében is, hiszen sok férfi szeretne virággal üzenni kedvesének. A könyvesbolt szintén nagy sikerű minden korosztály művelődni vágyói között. De akinek nincsen pénze könyvekre, az elmehet a könyvtárba is, ami pár utcával odébb található, rengeteg könyvet megtalálhat itt az ember. Mellette, ha már egy kis kulturálódásról van szó, található egy kis múzeum, ami a város történetét mutatja be. Ide általában csak a turisták, illetve iskolás csoportok járnak. A diákoknak nem kell olyan messzire menniük, hogy láthassák a kiállítást, hiszen pár utcával balra található egy nagyobbacska épület, az iskola, ami alap- és középszinten oktat, 6-tól, 18 éves korig. Sokan, mikor befejezték a tanulmányaikat itt maradnak, és munkát vállalnak, de sokat elmennek más városokba továbbtanulni.
Sok-sok ház között elbújik egy kis butik, ahol megtalálható minden ruha, kiegészítő és egyéb divatcikk az aktuális trend szerint.
A város szélén található egy úgynevezett katasztrófavédelmi központ, ahol a mentőszolgálat, a rendőrség, a tűzoltóság, a városgondnokság, és egyéb más szervezetek állomásoznak a biztonság érdekében. Illetve itt található még gyógyszertár és orvosi rendelő is. 
Már csak egy dolgot szeretnék megemlíteni ebben a részben, mégpedig a templomot, minek magas tornya mindenhonnan látható. Az idősek sokat járnak ide, misére, vagy csak a templom telkének végében található temetőbe.

A városbéliek ugyebár ősszel aratnak, s a város évről-évre nagyobbnál-nagyobb szüreti bálokat rendez. Mivel a telkek nem mindenhol vannak kerítéssel elválasztva, ezért általában közös a szüret, s érdekes módon majdnem mindenki meg tud egyezni, hogy hol vannak a határok. Feldolgozásra kerül a szőlő, s eközben kirakodóvásár, illetve egyéb mulatságok járják azokat, akik nem a szüreten vesznek részt. Készül a bor, s sok-sok helyről érkezik megrendelés a gazdáknak több kiló szőlő és több liter bor eladására. A többi évszakban a birtokosok visszaállnak rendes, kissé elhanyagolt munkáikra, folytatódik a megszokott élet.
Az idősebbek ritkán, szinte soha, a fiatalabbak pedig rendszeres látogatásokat tesznek a közeli városba, Glass Town-ba. Glass Town körülbelül félórányira van Raisins Ville-től autóval, de van kiépített kerékpárút is, járnak buszok is. Ebben a városban aztán minden megtalálható, ami Raisins-ből kimaradt. Van itt főiskola, nagy lakóházak, több bevásárlóközpont is. De a raisins-i látogatók legkedveltebb helye a háromemeletes pláza, minek fala üveggel van bevonva, olyan, mintha egy kis felhőkarcoló lenne. Az épületen belül található sok-sok üzlet mellett mozi és étterem is. Ezen kívül számos szórakozóhely is akad a városban, egy finom hangulatú bár, elegáns vendégeknek, sok étterem, természetesen gyorséttermek is fiatalok számára. Ám, a legközkedveltebbek mégis a vad klubok, ahol a fiatalok alkohol mellett tombolhatják ki magukat. Persze belépés csak 16 év fölött, és szeszesitalt csak 18 év felett árulnak! Van itt még egy strad is, a nyári kánikulában az is sokat látogatott hely. A városban még sok más üveggel kirakott épület található, ami egyesek szemében giccses, viszont valaki ezt modern művészetnek nevezi. De egy biztos, ha valaki meglátogatja Glass Town-t, meg lesz a saját véleménye! 

A főcsaládról 

Most a Vignoble családról szeretnék kicsit beszélni. Ők a Vignoble kúriában élik mindennapjaikat, s bár már francia kultúrájuk rég kihalt, vagy inkább sokat változott, anyanyelvük angol, ők mégis megőrzik azt a hagyományt, miszerint francia nevet adnak gyermekeiknek. A család összes tagja beszél franciául is, van, aki sokat használja, de van olyan is, aki csak leckéket vesz belőle. 
A város polgármestere, illetve a család feje Gérard Vignoble, egy negyvenes éveiben járó férfi. Rendkívüli „hatalmat” tudhat a magáénak, büszke lehet gyermekeire is, illetve jól termő szőlőföldjeire is. Felesége egy rendkívül jól kinéző, középkorú hölgy, akinek vérében benne van a pezsgés, imád rendezvényeket szervezni, általában a szüreti bálokat is ő segít lebonyolítani, ezen kívül még számos partit is rendez. Három gyermekük van, kettő, akik már benne vannak a felnőttkorban, a harmadik gyermekük még kamasz.
Pierre Vignoble 15 éves, illemtudó fiú, aki a helyi gimnáziumban kilencedik osztályos.
Marie-Claire és Sébastien Vignoble ikrek, s már befejezték tanulmányaikat. Marie-Claire a virágboltban, Sébastien pedig a könyvesboltban dolgozik.
Gérard bátyja Gilbert Vignoble, aki a város legjobb ügyvéde, pedig aztán akad számos kollégája, de Gilbertet számos más városban is ismerik és megbecsülik. Apjától ő kapta volna meg a polgármesteri jogot, de ő átadta öccsének ezt a tisztséget, feladta a jogi pálya miatt. Felesége szimpatikus nőszemély, legalábbis első ránézésre. Ugyanis igazából féltékeny Gérardra és családjára, az ő sikerükre, pedig aztán a saját családja is eléggé sikeres. Nekik is három gyermekük született, két lány és egy fiú.
Alaine Vignoble, a legidősebb fiú, aki már befejezte a tanulmányait. Lázadó típus, bár magasan hordja az orrát, büszke természet, de talán csak arra lehet büszke, hogy milyen jól áll neki az ing. Újságíró a helyi újságnál.
Aurore és Ariane Vignoble a két elkényeztetett lány, akik szintén ikrek. Semmit sem szeretnek saját magukon kívül, na, jó, talán egymást és a kozmetikumaikat. A gimnáziumot befejezték, de nem akarnak se továbbtanulni, se munkát keresni. Legalábbis nem önszántukból akarják. Édesanyjuk tolerálja, ahogy lányai lustálkodnak egész nap, majd este „több kiló” sminkkel bejárják a várost, majd átmennek Glass Town-ba bulikat keresni, persze ezt mind a legújabb kabrióban. Apjuk viszont rossz szemmel nézi lányai elzüllését, ezért munkát kellett vállalniuk a helyi újságnál, mint fotósok. Még kis tehetségük is van, persze kivesznek annyi szabadnapot, ahányat csak tudnak, hogy kibújjanak a munkájuk alól.
Gérardnak és Gilbertnek még van egy húguk is, aki a vezetője a G&G Ajándékboltnak. Talpraesett nő, a harmincas évei végén. Mindig eleven vidámsággal és életerővel. Ő sem nézi jó szemmel Aurore és Ariane nemtörődömségét, néha próbál a lelkükre beszélni, de ők csak elhajtják, ellenben Pierrel, Sébastiennel, Alaine-nel és Marie-Claire-rel szívesen beszélget.
A Vignoble kúriában lakik még egy kertész, egy komornyik, és három szobalány, akik takarítanak, gondozzák a növényeket, intézik a család egyéb ügyeit, megcsinálják az ebédet, és még a számos másik kötelezettségüket. A család fejét tisztelik, ám magázzák őt, csak úgy, mint, Gilbertet és a két feleséget is. A gyerekekkel viszont jóban vannak, sokat beszélgetnek velük, persze kizárólag csak akkor, ha éppen nincsen semmi dolguk. A legszigorúbb szabály az alkalmazottak között, hogy nem létesíthetnek egymással semmilyen kapcsolatot, a munkakapcsolat, legfeljebb a barátság mellet, magyarul mondva, nem választhatnak párt egymás közül. Ám a gond az, hogy az egyik szobalány, Amanda, és a kertészfiú, Marco megszegte ezt a szabályt, persze csak titokban élhetik át egymás iránt érzett vágyaikat, hiszen meg szeretnék tartani munkájukat. Senki sem tud róluk, még munkatársaik sem, van olyan nap, mikor csak akkor találkoznak, amikor Amanda kinéz ablakmosás közben a csodálatosan gyönyörű kertbe, ahol Marco szelíden int neki, miközben a rózsákat metszi. Nehéz ezt bírni, de mindketten tipikus hősszerelmes alkat, így nem adják fel a kapcsolatukat semmiért sem.

Itt láthatjátok a család tagjait, illetve adatokat róluk, hiszen őket is lehet igényelni, de kicsit meg van szabva a karakterek jelleme, tulajdonsága, úgyhogy mielőtt az egyik családtagot igényelnétek, olvassátok át a történeteket, majd tekintsétek át ezt a táblázatot, s ennek alapján írjátok meg a karakterlapot, hogy történet hűek tudjunk maradni. Ennyire hosszú mondatot még sosem írtam, bocsi! Vannak olyan személyek, akiket dőltbetűvel jelöltünk a történetben, nekik nincsen nevük, így ti adhattok nekik nevet!