[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 - Persze,leülhetsz - mondtam mosolyogva. Kedves srácnak tűnik. - gondoltam. Elgondolkoztam.... Valyon mi lesz a vége? - tettem fel a kérdést saját magamnak. Aztán vissza tértem a jelenbe. - Mi a neved? Ha megkérdezhetem?
|
- Tuti, pszichopata volt az illető. – vontam meg a vállam lazán. Aztán leengedtem a kezem, hogy csak úgy lógjon a testem mellett. Most lábat cseréltem és másik lábammal kezdtem tologatni a deszkát. – Amúgy érdekes vége lesz. – mondtam tényszerűen. – Nem bántam meg, hogy elolvastam. – bólintottam, hogy nyomatékosítsam a szavam. – Amúgy, leülhetek? – kérdeztem kissé furán. Nem akartam tolakodni, mert én sem szerettem az idegenek társaságát, de láttam, hogy jól el fogunk beszélgetni, ezért kérdeztem meg.
|
 Vissza húztam a kezem, kicsit szomorú is voltam... aztán válaszoltam. - Nem, nem tudtam, hogy megőltek egy embert a könyv miadt. De, ez hogy, lehet? - kérdeztem. Aztán hozzátettem.-Hisz ez csak egy könyv. Nem lehet ,hogy más oka is volt? -ez elég furcsa, gondoltam egy könyv miatt megölni egy embert?! -De egyébként nagyon tetszik, én még csak most olvasom először.
|
- Jó könyv! – mondtam, de nem vettem el a kezéből. – Ismerem, olvastam már, ez az egyik kedvencem. – tettem hozzá. – Tudtad, hogy egy embert elolvasta ezt, majd meggyilkolta John Lennont? Furcsa, nem? – kérdeztem, majd kicsit elgondolkoztam, elmerengtem. Aztán visszarántottam magam a jelenbe és a lányra mosolyogtam. Nem tartom magam jóképűnek, de azért van egy sármos mosolyom. – Neked hogy tetszik? – kérdeztem még mindig mosolyogva.
|
A Zabhegyezőt - mondtam és felmutattam a könyvet. Közben ő tologatta a gördeszkáját, de a tekintete rám szegeződött.-Szerintem jó könyv - oda nyújtottam neki.- Nem nézed meg? - kérdeztem és felvontam a szemöldököm. Hírtelen el kezdett fújni a szél fújta a könyv lapjait is. Furcsa ,hogy ponnt most kezd el fújni a szél a legnagyobb melegben.
|
- Mit olvasol? – kérdeztem. Tényleg érdekelt, hogy mit olvas, hiszen én is szerettem a könyveket. Ledobtam a gördeszkámat, jobb lábammal ráálltam és elkezdtem tologatni, közben oda se néztem, mert a lányra figyeltem. Közben mellkasom előtt összefontam a karom és kissé félrebiccentett fejjel vártam a lány válaszát. Közben egy kis szél fújt, vagyis inkább szellő.
|
Fölnéztem a könyvből és látom hogy ott áll elöttem az a taszta hajú fiú akit elöbb néztem.Rám köszönt. Vissza köszöntem - Szia -aztán elpitultam - De az lehet gyakran járok könyvtárba.- mondtam. Egy bő póló volt rajta ami réginek tűnt meg egy farmer.Aztán mögé néztem nagyon sokan voltak a parkban ahoz képest milyen meleg volt, a legtöbbjük gyerek volt a szüleikkel jöttek a parkba játszani.
|
Amikor közelebb értem, láttam, hogy nem is ismerem a lányt. Csak összetévesztettem valakivel. Vagyis csak látásból ismerem. Kissé nyúzott tornacsukámban gyorsan odaértem elé. Úgy gondoltam megszólítom. Ez nem volt rám jellemző, de kicsit unatkoztam, így úgy gondoltam, hogy a lány majd szórakoztat kicsit. – Hali. – álltam meg előtte. Valami könyvet olvasott, úgy láttam nagyon bele volt mélyedve. – Nem téged láttalak a könyvtárban? – kérdeztem még előtte állva, persze csak tisztes távolságban.
|
Clarissa Hill:
Otthon nem tudtam mit csinálni, ezért inkább el mentem a parkba. Sütött a nap eléggé meleg is volt, ezért egy kék ujjatlan felsőt és rövid nadrágot vettem fel,fehér szandállal hozzá a szokásos nyakláncomat . Ott leültem egy padra és a Zabhegyezőt olvastam.Láttam hogy egy ismerős közeledik felém mondjuk a nevét nem tudtam csak látásból ismertem.Raszta haja volt és elég jól nézett ki,talán jobban meg kéne ismernem..
|
Volt egy szabad napom, úgyhogy úgy döntöttem lemegyek a parkba, gördeszkázok kicsit, meg ilyenek. A park elején még jól haladtam deszkával, mert ott betonos utak voltak, de amikor belső utakhoz értem, hónom alá kaptam a gördeszkát, mert nem tudtam menni a murván, mert sok nagyobb kavics volt. Farmer volt rajtam, kék, bő póló gitár volt a hátamon. Raszta hajamat hátul összefogtam, hogy ne lógjon a szemembe. Úgy döntöttem, keresek valami utcát, ahol tudok gyakorolni. Ahogy mentem, néztem az embereket. Egyszer csak egy ismerőst vettem észre, nem is olyan távol. De nem mertem volna lefogadni, hogy ki ő…
|
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
