[60-41] [40-21] [20-1]
Elkezdtem a szárny nagyobb körvonalait kihúzni. - Én, kérlek szépen wales-i vagyok eredetileg. - mosolyodtam el büszkén. Megvolt a lágy akcentusom. - De londonban tanultam és ott dolgoztam először is. Ott dolgoztam egy kis stúdióban. - mondtam, s közben újra belemártottam a tűt a festékbe. - Jó kis hely london. Bár én személy szerint jobb' szeretek itt lakni. Mármint Raisins-ben. - mondtam pont akkor, mikor már többedszerre használtam a törlőrongyot. Aztán vártam a beszélgetés másik oldalára.
|
A lány, kérdésre az arcom fájdalmas grimaszba torzult, pár pillanat alatt magamra erőltettem egy mosolyt majd válaszoltam a kérdésére. - Londonban születtem és ott is éltem, de szinte minden rokonom Raisins-ben él- mondtam egy tetetett mosollyal, de közben próbáltam kiverni a régi életemről szóló emlékeket a fejemből. - Na és te hova valósi vagy? Kérdeztem, már nyugodtabban, de még mindig arcomon a hamis mosollyal.
|
- Örülök, hogy tetszik. - mosolyogtam a lányra, majd elfordultam, hogy gumikesztyűt vegyek fel, meg hogy egyéb előkészületeket elvégezzek, mint a gép beindítása, és a többi. Gyorsan benyomtam a pult alatt található mini hi-fit, aztán a hangszórókból hallottam a halk hörgést. Kis zenei aláfestés...
Aztán odaültem a gép mellé, ahol Maya feküdt és mielőtt elkezdtem volna kivarrni a mintát megkérdeztem: - És, Maya, te hovávalósi vagy? - érdeklődtem. Nem szerettem csendben dolgozni, általában mindenkivel beszélgetni szoktam, úgyhogy a lánytól is megkérdeztem, hogy merre valósi. Szoktak ide jönni külföldiek is, francia vendégeim is vannak, (hála a nyelvtudásnak!) úgyhogy nem tartottam kizártnak, hogy Maya is csak nyaraló.
|
Kicsit meglepett a lány reakciója, de próbáltam nem visszaszólni valamit így csak vágtam egy grimaszt és várta mit tesz a lány. Éreztem, ahogy valamit rátesz a hátamra majd vártam hogy kérdez-e valamit vagy nekikezd a munkának. - Igen jó lesz- mondtam mosolyogva mikor megláttam a sablont, egyszerűen gyönyörű volt szinte tökéletes.
|
- Tetoválóművész vagyok, nem fotós. - mondtam kissé felfortyanva, de a következő pillanatban már el is szállt a haragom, én már csak ilyen forróvérű vagyok...
Oda készítettem a festékeket az újabb gép mellé, majd odavittem a lányhoz a mintát. Óvatosan rátettem a hátára és a megfelelő intézkedéseket elvégezve rátettem a hátára. Ezt mind szó nélkül. Visszamentem a pulthoz, és fogtam egy nagyobb tükröt, odavittem Mayához, hogy megmutassam a hátán a tinarajzot. - Jó lesz így? - kérdeztem, miközben fölé tarottam a tükröt, hogyha félrefordítja a fejét, láthassa a hátát a tükörben. Miközben válaszolt a hátát néztem, nekem is tetszet a mű, de nem fényezni akarom magamat.
|
- Szép képek bár néhánynál nem túl előnyös a megvilágítás. - mondtam mosolyogva, hiszen értettem a fotózáshoz, ha már egyszer fotós vagyok. Kicsit megijedtem attól, hogy levegyem a felsőmet, de végül megtettem majd, megfogtam és egyszerűen levettem a pólót majd a melltartót is. A pólóval rászorítottam a melleimre majd úgy feküdtem le az asztalra. Öntudatlanul pirultam el, hiszen nem voltam hozzá szokva ahhoz, hogy meztelen felső testtel, feküdjek valaki előtt.
|
- Akkor lemérném a hátadat. - jelentettem ki, majd a lány mögé léptem, hogy hozzávetőleges méreteket tudjak venni. Közben, hogy ne legyünk csendben, beszélgetést kezdtem: - Jó kis képek, mi?! - mondtam kedvesen. Aztán visszasétáltam az asztalhoz, hogy tintával is ki tudjam rajzolni a mintát. Amikor megvoltam vele a lányra néztem. - Kérlek, feküdj oda és vedd le a nemszükséges ruháidat. - mutattam a terem szinte közepén lévő egyik fekhelyre, ami mellett két gép is állt. Mind a kettő az enyém volt, egy hangos régi, egy halk új. Én a régit jobban szerettem, de azt csak profilok és nehezebb dolgok kivarrására használtam. Volt több ilyen hely is, mind a gépek mellett, ahol munkatársaim dolgoztak.
A hangomban nem volt semmi érzelem, tudtam, hogy valaki nem szeret csak úgy félmeztelenül az ágyra feküdni, de most muszáj volt. És mivel nem tudtam, hogy a lány hogy fog reagálni, ezért csak így érzelemmentesen mondtam. Közben, hogy ne legyen egyikünknek sem ciki, hátatfordítottam a lánynak és elkezdtem előkészíteni a festékeket.
|
- Az egész hátamat- mondtam mosolyogva közben próbáltam egy kiszabadult tincset visszaigazítottam kevés sikerrel. Gyorsan végignéztem a szalonban minden olyan hangulatos volt, bár legjobban a falon lévő képek tetszettek bár néhány kicsit elmosódott, de így is szép volt. Mosolyogva vizsgálgattam a képeket és arra gondoltam vajon az én tetoválásom is felkerül a falra.
|
Maya, ha jól emlékszem a nevére, rábólintott a rajzra, de még nem léptem félre tőle. - És mekkorát szeretnél? - kérdeztem. - Az egész hátadat beterítse, vagy csak a lapockádat? - érdeklődtem, ugyanis fontos volt a méret. Nem féltem, mert a lány hátánál már nagyobb felületen is dolgoztam, de azért nagyobb háton mégis csak máshogy festenek a tetoválások. Ezért érdeklődtem, hogy körülbelül mekkor is legyen. Fürkésző arccal néztem a lányt, hogy válaszoljon. Kezemben a mérőszalag volt, azzal játszadoztam.
|
A falhoz léptem és egytől-egyig végignéztem a tetoválásokról készült képeket majd a lányhoz fordultam. - Igen - mondtam tömören majd ismét a falon lévő képeket kezdtem vizsgálgatni közben azon agyaltam, hogy vajon mi a jelentésük ezeknek a képeknek, milyen történet áll mögöttük. Fél szemmel rápillantottam a lányra. Nagyjából annyi idős lehet, mint én gondoltam majd inkább visszanéztem a képekre nehogy azt higgye, hogy bámulom.
|
- Rendben. - mosolyogtam a lányra és elvettem a képet az asztalról. - Öt perc és megrajzolom. Addig ülj le oda nyugodtan, vagy nézd meg a képeket bátran! - mutattam először a a fekete fotelokra a pulttal szemben a fal mellett, majd a halványsárga falra mutattam, ahol sok-sok bekeretezett kép volt lefotózott tetoválásokról. Én leültem a rajzoló asztalhoz, először kidolgoztam grafittal a rajzot. Úgy gondoltam, hogy megmutatom neki, hogy ne csak a tintás vázlatot lássa. Felkeltem a székből, fogtam a rajzot meg felnyaláboltam egy mérőszalagot is. - Így jó lesz? - sétáltam oda a lányhoz megmutatva neki a rajzot.
|
Végighallhattam a lányt majd mosolyogva válaszoltam. - Rendben. - örültem, hogy végre rávettem magam a tetoválásra, hiszen innen már nincs visszaút. Mosolyogva néztem a lányra közben azon kattogott az agyam, hogy vajon mennyi ideig tarthat egy ilyen tetoválás. Mosolyogva néztem le a képre. Vajon hogy fog mutatni rajtam? gondoltam közben le sem vettem a szemem a képről.
|
| Gwendolyn Morgan: A fejemben a lány kéréseit figyelembe véve összeállt a kép. - Jó, a kitépett szárnyak okék. - bólintottam. - Legyen szerintem szürke a választott szín, az jobban illik a képhez. - javasoltam. A lányra néztem, hogy mi a véleménye. Én már alig vártam, hogy elkezdhessem a tetoválást. Mint már említettem, csináltam már szány tetkót, hasonló jellegűt, de ez még is más volt, sokkal több kihívást rejtegetett; persze csak egy tetoválóművész számára. Ezért is lelkesültem be ennyire. |
Odaléptem a lányhoz majd mosolyogva mondtam. - Igen így jó lesz, de szeretném, ha kicsit csapzottabbak lennének a szárnyak és lehetne pár olyan toll, ami a szárny körül van, mintha kitépték volna- Sosem szerettem a tökéletes dolgokat így ez tetoválás szerintem pont tökéletes lenne. - Lehetne a kék vagy a rózsaszín helyett arany vagy szürke- vetettem fel egy ötletet majd elgondolkodva néztem a lapra majd a lányra. Mindig is egy gyönyörű látszólag angyali lány voltam, aki finoman és udvariasan viselkedik, de ennek most véget kell vetnek ez a tetoválás és majd az új stílus remélhetőleg megteszi a hatását.
|
Szó nélkül átvettem a lapot és ránéztem. Két szárny. Csináltam már hasonló munkát, de ez mégis valahogyan máshogy nézett ki. - Aha, látom. - dörmögtem magamban, de még mindig nem vettem le a szememet a képről. Aztán amikor kinézelődtem magam, rápillanottam a lányra. - És pontosan ugyanilyet szeretnél? - kérdeztem. Mert engem ugyan zavarna, hogy nem egyedi, ráadásul én személyszerint nem akartam koppintani. Nem vártam meg a lány válaszát. Letettem a pultra a képet, és felé fordítottam. Kezembe fogtam a ceruzámat, és a képen mutogatva kezdtem el beszélni: - Mi lenne, ha itt a szárnyak körül ki lenne színezve halványan világoskékkel, vagy rózsaszínnel... Tudod ilyen halvány satírozással. Ez kicsit kiemeli a fehér tollakat, nem mellesleg az egész szárny kicsit angyalibb lesz. - ajánlottam fel, hogy mégis kicsit egyedibb legyen. A képről a lányra pillantottam, hogy mit szól hozzá.
|
Mosolyogva néztem a lányra majd elgondolkodtam. Van elképzelésem, de milyen? Gyönyörű és szemkápráztató elképzelésem van, ami ha megmutatom talán furcsa vagy érdekes lesz, de én akkor is azt szeretném. - Igen van- mondtam majd előhúztam egy papírlapot a táskámból a lapon egy nő háta rajta két az egész hátát betakaró angyalszárny, A két szárny nem ért egymáshoz úgy néztek ki mintha tényleg a nő hátából álltak volna ki. Mindkét szárny szinte tökéletes volt itt-ott ált ki néhány toll, de ettől eltekintve gyönyörű volt. Átadtam a lapot a lánynak majd vártam a válaszát.
|
- Gwendolyn Morgan vagyok. - mutatkoztam be, s közben elmosolyodtam. Amikor a lány elmondta, hogy mit szeretne, vagyis hogy tetoválást, szélesebbre húztam a szám. - Hát, remélem jó leszek én is neked, mert a kollegáim csak kilenc körül jönnek be. - küldtem felé egy bocsánatkérő pillantást, de azt egyből felváltotta a cinkos mosoly. Szimpatikus volt a lány, szóval gondoltam, mi csajok tartsunk össze.
- Van valami elképzelésed? - kérdeztem, miközben félretoltam magam elől a lapot, amin az előbb készített, de még nem befejezett rajzom volt. Kérdőn néztem a lányra.
|
Mikor megláttam az asztal alól előbukkanó lányt kicsit meglepődtem, nem így képzeltem egy tetováló művészt. Valahogy mindig kigyúrt kopasz agyon tetovált embernek képzeltem őket, de mondhatjuk úgy, hogy kellemeset csalódtam. - Szia. - köszöntem ismét majd pár lépéssel beljebb léptem és körbenéztem szép hangulatos kis hely volt ettől valahogy kicsit megnyugodtam. Már évek óta szeretnék egy tetoválást, de sosem tudtam rá venni magam arra hogy meg is csináltassam. Vettem egy mély levegőt majd mosolyogva kezdem. - Maya Roberts vagyok - mutatkoztam be kedvesen majd elszánt tekintettel hozzátettem. - Egy tetoválást szeretnék. Nem tudtam, hogy máshogy mondjam így talán elég furán jött ki amit mondtam.
|
Reggel általában 7-re szoktam bemenni a tetováló stúdióba, úgyhogy mint mindig most is korán keltem. Mára volt egy "kliensem", úgyhogy fontos volt, hogy időben beérjek. Tehát korán kellett kelnem. Az ébresztőórám kinyomása után, még morcosan feküdtem az ágyamban, de mivel tudtam, hogy MUSZÁJ felkelnem, felültem és nekiláttam a készülődésnek. Viszonylag hamar összekészülődtem, így a tükörben már nem láttam a reggeli fáradt énemet, csak a "gyerünk, kezdjük a napot" Linát. Fekete füstös szemfesték volt rajtam, no meg szempillaspirál szemceruzával, ajkaimra vörös rúzst kentem. Fekete csőnadrágot vettem fel, hozzá fekete ujjatlan pólót, és mivel úgy gondoltam, hogy nem lesz annyira meleg, felkaptam egy nőies inget, piros-fekete kockásat. Felvettem még egy kard alakú nyakláncot, illetve egy pár kis, fekete, gömb formájú fülbevalót. Nem feletkeztnem meg sem gyűrűimről, sem karperecemről sem.
A bejáratni ajtómban még felkaptam a piros tornacsukámat, kissé elnyűtt volt, de én szerettem. Felnyaláboltam még előre kikészített táskámat és gördeszkámat is. Nem deszkával akartam menni, de lehet, hogy úgy döntök azzal jövök haza. Kiléptem az ajtón, bezártam, majd siettem, hogy elérjem a buszt. Szerencsére nem kellett sokat sétálnom, de mondjuk várnom sem kellett. Na, jó, bevallom, kicsit futottam a buszra, de az még belefér. Elégedetten ledőltem az egyik székre, és bedugtam a fülesemet a fülembe. Anatmema zenét kapcsoltam, hogy kicsit lenyugodjak.
Aztán leszálltam a buszról, ami egy sarokkal közelebb tett le, mint ahová én mentem, úgyhogy sietős léptekkel indultam el. Megláttam a jól ismert kínai éttermet, mellette pedig az én is stúdiómat. Nem volt valami nagy látványosság, a kínais meg egy cipőbolt közötti lesötétített üvegű helyiség. Be volt még zárva - az egyik kollegám sem jött még be. Amikor bementem egy kis cetli volt az asztalomon, miszerint a vendégem nem jön el, majd a jövő héten.
- Ez klassz. - mondtam hangosan. - Most várhatok itt két órát egyedül! - hiszen csak akkor jöttek meg a munkatársaim. A hátsó helyiségbe vonultam lepakolni. Aztán odaültem az ajtóhoz közeli pulthoz és fölé görnyedve rajzolgattam. Eltelt egy óra, én még nem fejeztem be a rajzot, de véletlenül leejtettem a ceruzát, úgyhogy lehajoltam érte. A pult teljesen eltakart, akkor hallottam, hogy bejött valaki. gyorsan felkaptam a cerkát és felegyenesedtem. - Szia. - néztem a lányra, akit eddig még nem is láttam. Félrebiccentettem a fejem és felvont szemöldökkel néztem rá.
|
Reggel viszonylak korán keltem nagyjából nyolc órakor, ami nálam koránnak számít. Gyorsan lezuhanyoztam majd egyszerűen felkötöttem a hajam, egy fekete I love London feliratú pólót és egy térdig érő koptatott farmert vettem fel egy sötétkék balerina cipővel. Odaálltam a hatalmas mahagóni fából készült tükör elé és végignéztem magamon. Hiányzik még valami gondoltam, elkezdtem kotorászni az ékszeres fiókomban majd előkaptam belőle egy ezüstláncot rajta egy rózsa alakú rubinnal. Mikor elkészültem a vállamra kaptam az oldaltáskám és futva közeledtem a garázs felé. Minden szó nélkül rohantam el a nagynéném mellett majd megálltam a szürke Toyota Yetim előtt. Beugrottam majd a kresz szabályokat nem betartva indultam el Glass Townba.
Már órák óta a városban ténferegtem, nem nagyon volt semmi érdekes, ami felkelthetné a figyelmemet bár fél órával ez előtt vettem egy gyönyörű antik ékszert, ami most egy dobozkában volt a táskám alján. Éppen elhagytam volna a város mikor megláttam egy tetováló szalont. Leparkoltam az autót majd kiszálltam és kívülről megszemléltem az épületet. Vettem egy mély levegőt majd beléptem. – Jó napot- mondtam egy alig észrevehető mosollyal majd körbenéztem, de nem láttam senkit.
|
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
