[51-32] [31-12] [11-1]
- Az erdőben is lehet bármit csinálni bár nem arra gondoltam, hogy itt maradnánk. - mondtam mosolyogva közben próbáltam megkeresni a macskámat, nem is tudom miért hoztam magamra,l bár ha nem hoztam volna akkor meg unalmában szétszedi a lakást. Mikor odaértünk az autómhoz leguggoltam és benéztem alá hátha ott rejtőzik a kis lakótársam. Szerencsémre a macska ott aludt a jármű alatt, mire én megkönnyebbültem sóhajtottam majd Wolfhoz fordultam és vártam a válaszát.
|
 Felnevettem a kérdésen, de utána gyorsan válaszoltam. - Nem tudom, te mit tudnál az erdő közepében csinálni, de ha van ötleted, akkor csak mondd! - mosolyodtam a lányra. - Mondjuk, ha kiérünk az erdőből, akkor többmindent tudunk csinálni! - szélesen mosolyogva mutattam magunk elé, ahol volt az "erdő bejárata". Láttuk Cassie kocsiját is. - Remélem még megvan a deszkám! - szuggeráltam az autó alját, ugyanis otthagytam a gördeszkámat a jármű alatt. Hunyorogva néztem, aztán láttam valami deszkafélét, tehát megnyugodva visszanéztem a lány arcára.
|
Kicsit megnyugtatott, amit mondott, de így is aggódtam Jeff miatt, próbáltam kierőltetni magamból egy mosolyt, de kikor Wolfra néztem inkább mosolyra húztam a szám bár nehezemre esett, mert annyira "érdekes" képet vágott, hogy legszívesebben elnevettem volna magam. - Nem csinálunk valamit?- kérdeztem mosolyogva, mert semmi más értelmes dolog nem jutott eszembe.
|
- Kemény srác vagyok. - nevettem fel válaszként. - Amúgy meg nem hiszem, hogy az öcsédék találkoztam vaddisznóval, mert mi annyira bementünk az erdő mélyére, hogy körülbelül elhagytunk öt nehogy átlépd ezt a táblát nevet viselő táblát - mondtam megnyugtatás képen, mert láttam Cassie-n, hogy kicsit ideges lett. - De most már ténylegesen bünetik is az embereket, ha áthaladnak ott. - biccentettem komolyan. - Meg az olyan régen volt, hogy lehet, hogy már a veddisznók is kipusztultak innen. - nevettem újra, hogy kicsit oldjam a lány feszültségét. Odanéztem rá és szélesen elmosolyodtam. Annyira nem állt jól az ilyen fajta mosoly, ezzel tisztában voltam, vagyok és leszek mindig is, de tudom, hogy egy baráti mosoly mindig megnyugtató tud lenni.
|
Mikor Wolf a mondandója végére ért kérdőn és ijedten néztem rá, féltem, hogy talán baja esett az öcsének. Próbáltam arra gondolni hogy minden rendben, mert ha baja esne, azt nem élném túl, összerezzentem majd a férfira néztem. - És nem féltél mikor a földön kellett aludnod?- kérdeztem még mindig ijedten, közben a srác szemébe néztem, mert ha az erdőre nézek, elfog az-az érzés, hogy történt valami Jeffel.
|
- Értem. - mondtam tömören, közben az utat néztem. - Én egyszer voltam ilyen táborban. De az rémes volt. - kezdtem. - Sátorban aludtunk, de a második éjjel jött egy vaddisznó és letraolta a sátrunkat. De az oktató nem ilyedt meg, kicsit kijjebb mentünk az erdőből, és mi négyen, akiknek odalett a sátruk a földön aludtunk. Nem volt szívbajos az öreg... - sóhajtottam. - Jó, hogy nem a nyakunkat hagytuk ott... - csóváltam a fejem, magam elé meredve.
|
- Hát elvileg táboroznak vagy valami ilyesmi, bár nem tudom, hogy ilyen helyen lehet táborozni. Mikor utoljára beszéltem vele épp bátorságpróbát tartottak .- mondtam mosolyogva, de a hangomban aggodalom és ragaszkodás vegyült. Igen, mindig is szerettem az öcsémet bár ő mindig is balhés gyerek volt de én mindig kiálltam mellette. Mosolyogva néztem a srácra majd magam elé, tényleg aggódtam Jeffért hisz mindig is benne volt minden ostobaságban. Próbáltam inkább az útra figyelni nehogy még egyszer elesek.
|
- Akkor menjünk! - mondtam életvidáman, majd sarkon fordulva elindultam vissza. Közben azért nem tettem el a fényképezőmet, hátha lesz valami érdekes, amit lencsevégre kaphatok. - Amúgy, mit csinál itt az öcséd? - kérdeztem érdeklődve. El nem tudtam képzelni, hogy egy erdőben mit lehet tenni a túrázáson és a számháborúzáson kívül. Érdeklődve néztem a lányra, de azért néha elpillantottam az útra is, nehogy orra bukjak.
|
- Forduljunk- mondtam mosolyogva közben az arcom szinte a hajamhoz hasonló vörösre változhatott, hogy miért hát a srác érintésétől, nem nagyon voltam hozzászokva ahhoz, hogy a barátaim így fogjanak. Mosolyogva néztem Wolfra majd megigazítottam a pólóm és vártam, hogy elinduljunk vissza az autóhoz, hogy még várjam pár óráig a drága öcsém.
|
- Akkor jó. - mondtam megnyugodott hangon, majd elengedtem a lányt, ugyanis eddig fogtam, ez is olyan reflexdolog volt. - Szerintem forduljunk vissza, nem? - kérdeztem, miután még csináltam négy-öt képet egy vadrózsabokorról. Érdeklődve a lányra néztem, hogy most mi legyen, nekem nem volt kedvem tovább menni, meg már amúgy is csináltam sok képet, vagyis pont eleget ahhoz, hogy be tudjam mutatni a főszerkesztőnek holnap vagy esetleg még a mai nap folyamán.
|
- Jól vagyok- mondtam mosolyogva majd behajlítottam a térdem, hogy megnézzem nem lett baja, de szerencsére semmi komoly baja nem lett. Mindig is igen szerencsétlen teremtés voltam emlékszem, hogy gyerekkoromban még séta közben is hasra tudtam esni. Saját magam szerencsétlenségére gondolva mosolyra húztam a szám majd így mosolyogva néztem Wolfra, hogy megmutassam, minden rendben semmim sem fáj.
|
Némán mentünk egymás mellett, amikor egyszer csak Cassie elesett. A reflexeim egyből működésbe léptek, odanyúltam a lányért, de nem sikerült elkapnom - ahhoz lassú voltam. Cassie pillanatokon belül a földre került, én odaléptem hozzá, és megpróbáltam felhúzni a talajról, amit kicsit sáros volt. - Úúú, Cassie, jól vagy? - kérdeztem kicsit aggódva, de azért láttam, hogy nincs olyan nagy baj, csak a lány térde vérzik egy kicsit.
|
Jól megnéztem minden fát és ágat hátha látok valami állatot, de nem nagyon láttam semmit, szótlanul ballagtam közben azon agyaltam hogy mit lehet itt csinálni, jó szép meg csendes és jó idő kijönni zenélni meg este tábor tűzön sütögetni de amúgy semmi. Mit csinálhat már három napja itt az öcsém, ahogy ezen, gondolkodtam nem figyeltem a lábam elé és szépen elestem egy földből kiálló gyökérben. A bal térdem vérzett, de komolyabb baja nem volt így megpróbáltam fel tápázkodni a földről.
|
- Biztos lesz valami, de ez nem rajtunk múlik... - zártam le a témát, majd lefotóztam egy kis gyíkot, aki előttünk szaladt át az úton.
A legelő őzet szinte egyszerre vettük észre, de Cassie szólt előbb. Gépiesen felemeltem a kamerámat, és kattintottam párat. Talán öt képet tudtam csak csinálni, mert az őz váratlan módon elszaladt. Még azért lekaptam egyeszer, miközben futott, jó kép lett szerintem, pont olyan, hogy az őz úgy suhan, hogy mind a négy lába a levegőben van, mintha repülne. Visszanéztem a képeket gyorsan, majd tovább indultunk, ahol még egy lila lepkét is lefotóztam. Nekem nem volt mondanivalóm, így csendben sétáltam Cassie mellett, fürkészve a bokrokat, fákat és mindent, nehogy lemaradjak valami jó dologról, amit le tudok fényképezni.
|
- Tudom, hogy nem szereted nem is úgy értettem, úgy értettem, hogy tavaly meg az-az előtti mindig volt valami karnevál vagy valami már társasági esemény, de most semmi- vontam meg a vállam közben ott ballagtam Wolf mellett és figyelmet, ahogy fotózgat. Őszintén én sem voltam oda a parti zenéért, mindig is a rockot szerettem bár van, amikor metált hallgatok nem rockot, de az azért ritkább eset. Általában aki rám néz, tudja, hogy nem a nyálas zenét szeretem, de jobb, ha tudják, mások nehogy elkezdjenek nekem ömlengeni valami nyálgép pop énekesről. Körbenéztem majd megláttam egy legelő őzet tőlünk nagyjából tíz méterre. - Nézd ott egy őz. - mondtam halkan közben az állat irányába mutattam.
|
- Nem tudomm - mondtam őszintén, amikor elindultunk a fák között az úton. A gördeszkámat otthagytam a kocsi mellett, vagyis konkrétan alatt. - Mi sorra adjuk a koncerteket, meg vannak rögtönzött fellépések is, a többi nem nagyon izgat. - vontam meg a vállamat. - Tudod, nem szeretem a partizenét. - lefotóztam egy hatalmas és öreg fát. Tölgy lehetett, hatalmas törzse volt, és az ágai szinte az égig nyúltak. Aztán továbbmentem.
|
A vállamra tettem a táskám majd másik kezembe vettem a kabátom és mosolyogva mondtam. - Igen mehetünk- megvártam, míg a srác elindul majd a bal oldalára álltam és mentem vele egy tempóban. - Nem lesz semmi nyári program?Mármint úgy értem semmi összejövetel vagy rendezvény, mert általában mindig van valami- mondtam mert tényleg kellett valami amivel kiszórakozhattam magam, sokszor járok el a barátaimmal bulizni vagy fesztiválozni de akkor vagy Glass Townba megyünk vagy még messzebb, szinte sosem bulizunk vagy szórakozunk Raisins-ben.
|
- Egy óránál többet nem tervezek ittlenni. - mosolyodtam el a lányra. Azon gondolkoztam, hogy merre is kéne mennünk. Az oké, hogy túraösvényen, de melyiken. - Mehetünk? - kérdeztem a lánytól, amikor kiszúrtam egy jelzést az egyik fán. Felvettem a hátizsákomat a földről és a hátamra kanyarítottam, úgy néztem Cassiere. A fényképezőm a kezemben volt, hogy út közben is tudjak fotózni.
|
- Van kedvem, de két órán belül vissza kéne érnünk- mondtam mosolyogva majd odaléptem a csomagtartóhoz és óvatosam beraktam a gitárom majd visszaléptem a sráchoz közben kivettem a táskám és a kabátom az anyósülésről. Mosolyogva néztem a srácra közben azon agyaltam, hogy mit kéne kezdenem Magnussal mert a kocsiban nem akarom hagyni, de féltem, hogy valami baja lesz az erdőben. Gondolatmenetemet megszakítottam majd mosolyogva néztem fel Wolfra.
|
Neked legalább vagn anyád. Gondoltam keresűen. - Mennyi időd van még? - kérdeztem mindenféle rossz érzelmet kikerülve. Nem vártam meg a választ, inkább folytattam. - Ha van kedved, akkor bemehetünk az erdőbe, egy kicsit bejjebb. Elkísérhetnél, közben kattintgatnék párat, meg ilyenek... - néztem a lány szemébe. Reméltem, hogy beleegyezik, mert így már, hogy találkoztunk, nem volt kedvem egyedül menni. Meg ha neki sincs semmit csinálnia, akkor miért ne köthetnénk össze a két semmittevésünket? A lány szemébe fúrtam a tekintetemet, és vártam a választ.
|
[51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
