[60-41] [40-21] [20-1]
- Mindjárt vége... - mondtam az utolsó vonalaknál. Aztán, amikor kész lettem lekapcsoltam a gépet, félreraktam a tűt és alaposan letöröltem a hátát, ezzel megtisztítva a maradék festéktől. A bőre nem pirosodott ki, sőt jól nézett ki a tetoválás is. - Készen vagyunk, nézd meg magad a tükörben! - mutattam a hatalmas tükörre az egyik falon. Közben én elkezdtem elpakolni.
|
Ahogy az ezüst festéket kezdte be varrni a bőrömbe szinte sikítottam annyira fájt, de inkább tűrtem hisz ahogy a nagynéném mindig mondja "A szépségért meg kell szenvedni". Vártam, hogy kész legyen közben próbáltam nem sikítani vagy megmozdulni így inkább az alsó ajkamat kezdtem harapdálni. Próbáltam mosolyogni, de nem ment így inkább összeszorított fogakkal néztem a lányra.
|
- Akkor hozok olyat, egy pillanat. - leállítottam a gépet, majd odasétáltam a színekhez. Elővettem egy kis ezüstöt. Odasétáltam az asztalhoz, letettem és újra neki álltam. - Igyekszem úgy csinálni, hogy ne fájjon. - mondtam, mert tudtam, hogy ez a technika egy kicsit fájdalmasabb, főleg a gerincnél és környékénél, ezért próbáltam finomat csinálni. Néha megnéztem a lány arcát, hogy eltorzul-e, de látszólag jól állta a sarat.
|
- Igen ezüsttel- mondtam mosolyogva majd elgondolkodtam azon talán el kéne költöznöm, nem a városból csak a nagynénémtől hisz elég furcsa hogy ennyi idősen ott élek mikor ő éppen házasodni készül. A mostani otthonomban nincs, olyan hely ahol balettozni tudnék, pedig mindennél jobban szeretem a táncot és a fotózást. Gondolataimba feletkezve néztem magam elé.
|
- Ó - mondtam lazán. - Próbáltam ott is, de ott nem volt rá kereset. - válaszoltam egyszerűen. - Ide azért többen járnak és fontos, hogy jó legyen a kereset. De nem csak tetkókat csinálunk, hanem fülkilyukasztás, piercing meg ilyenek. - mosolyogtam el. - Na, márcsak az árnyékolás van. Ezüstel? - kérdeztem, mert amikor a kikészített színekre néztem, nem találtam ezüst színűt. Pedig úgy emlékeztem, raktam ki. - Vagy nem ezüstről volt szó? - pásztáztam a festékeket.
|
- És miért pont itt alapítottad, miért nem Raisins-ben? - kérdeztem mosolyogva közben még mindig a falat néztem, közben azon gondolkodtam, hogy tudta ezt összehozni azért ehhez kell egy kis kitartás. Mosolyogva néztem a lányra közben próbáltam egy kosza tincset visszaigazítani, de így fekve nem valami könnyű.
|
- Én alapítottam a stúdiót, egyedül kezdtem. Szóval mondhatjuk, hogy én vagyok a tulaj. - mondtam, miközben befejeztem egy kósza tollpihét. - Én intézem a hivatalos dolgokat, de például Matt az, aki a hirdetéseket szabályozza, és mindenki besegít kicsit az irényításban, mert egymagam nem lennék képes, annyi mindent kell itt csinálni. El sem hiszed... - ingattam meg a fejemet.
|
- Rendben- mondtam mosolyogva majd eszembe jutott egy kérdés, amit már egy ideje tervezgetek feltenni így hát megkérdeztem . - Ki a tulajdonosa a tetováló szalonnak? - mosolyogtam majd próbáltam annyira körbenézni amennyire csak tudtam közben éreztem, ahogy a tű ismét a bőrömbe hatol, bár szerintem ez már nem lesz olyan fájdalmas, mint az elején.
|
Matt elment, és úgy látszott, hogy nem is fog visszajönni. Kár, gondoltam, még beszélgettem volna vele. Némán dolgoztam tovább. De nem volt jó, hiszen mindig beszélgetni szoktam munka közben. Ezért csak úgy mondtad Mayának: - Ő volt Matt. Jófej srác, bár van egy egyedi stílusa, amit nehéz elviselni néha. - vontam meg a vállam. - Kész vagyok a körvonalakkal, most jöhet a színezés. - mondtam, majd a festékekhez fordultam.
|
Elpirultam mikor megláttam, hogy egy férfi áll mellettem és nézi a tetoválásom, mikor elment megnyugodtam, hiszen egy ismeretlen előtt fél pucéran azért nem valami jó érzés. Vettem egy mély levegőt és vártam közben próbáltam a falra szegezni a tekintetem ahol az elkészült tetoválások képei voltak. Belegondolni is rossz mit fog reagálni Kate mikor hazamegyek és megmutatom neki a tetoválást, már előre tudom, hogy leordítja a fejem, hogy most tönkretettem a külsőm és hogy bele sem gondoltam, hogy fog kinézni húsz vagy harminc és múlva, önkéntelenül sunyi mosolyra húztam a szám és úgy néztem a falat.
|
Láttam, hogy a lány elgondolkodott, szóval nem akartam megtörni a csendet. A termet betöltötte a a gép hangja, amit mások zajnak mondanának, de engem megnyugtatott a berregés. A hátérben zene szólt, de azt alig lehetett hallani.
Ekkor bejött az üzletbe az egyik társam, Matt. Jóképű srác volt, és annyira szerettem, mintha a testvérem lenne. Köszönt nekünk, beletúrt rövid, vörös hajába. - Szia, Matt. - köszöntem neki vissza. - Gyere, nézd csak meg milyen lett! - hívtam oda, hogy lesse meg a készülő tetkót. Odaállt Maya másik oldalára, és teljesen meg volt elégedve, azt mondta, jó munkát végeztem, majd továbbment, egyenesen a másik hátsó helyiségbe.
|
- Értem - mondtam tömören, mást nem tudtam hozzáfűzni így csak csöndben feküdtem és vártam, hogy elkészüljön a tetoválás. Nem nagyon tudtam mit tegyek így inkább a gondolataimba fetetkeztem. Visszaemlékszem arra, amikor a szüleim bedugtak a magániskolába, azt hittem az lesz életem legrosszabb napja, de nem az volt, végül is a szüleimmel töltött idő sokkal rémesebb volt, mint a magániskola. Felnéztem a lányra, de nem mondtam semmit.
|
Már sok emberrel beszéltem a graffitizésről, hogy mennyire művészet, vagy mennyire rombolás, tehát megvolt a saját kiforrott véleményem. - Hát, amíg az elhagyatott falakra, meg ide-oda firkálunk az oké. - mondtam - De vannak olyanok, akik emlékművekre, meg magánházakra rajzolnak, őket nem tudom megérteni. Szeretünk graff-olni, de azért mi tudjuk a határokat. Mások persze nem tudják... Ebből már volt is bajunk. - mondtam epésen.
|
- A graffiti nagyon jó lett, nagyjából csak két napig győzködtem a főnököm, hogy rakják be a képet az újságba- mondtam mosolyogva közben arra gondoltam, hogy tényleg két napig győzködtem a főnököt aki nem mellesleg egy vén hárpia hogy rakja bele a képet az újságba, bár .... inkább, azért rakta bele, mert már idegesítettem. - Nem értem miért illegális a graffitizés hiszen ez is művészet. - mondtam mosolyogva majd ránéztem a lányra és vártam a válaszát.
|
- Azt a falat mi festettük ki a haverjaimmal. - közöltem az illegális tevékenységet lazán. - Aztán, amikor láttam a képet, a képedet az újságban, azt hittem sittre vágják majd az alkotókat, mármint minket - vontam meg a vállam - aztán egy tök jó kis cikk került mellé. - mosolyodtam el. Elkezdtem kidolgozzni a kis tollakat. - Pedig a polgármester elítéli az ilyen dolgokat. Ez kicsit lázító. - újra megvontam a vállam.
|
Elmosolyodtam a lány kérdésén majd válaszoltam. - Igen én csináltam - mondtam büszkén, mindig is szerettem romos épületeket vagy graffitis falakat fényképezni bár a legtöbbnél elég sok utómunka kellett, hogy végül jó legyen a kép, de szerencsémre annál a képnél, amit a lány említett nem sok munka volt csak egy kis élesítés. Már kezdtem megszokni, hogy a tű a bőrömmel érintkezik így már nyugodtam feküdtem és érdeklődve néztem a lányra.
|
- Hm, az jó dolog! - mondtam hevesen. Érdekeltek a képek, de nekem nem pont a fotózáshoz volt tehetségem. - Hm.. az újságban? - kérdeztem vissza dallamosan, de nem vártam választ. Megismételtem a lány nevét, szerencsére jó volt a memóriám. - Maya Roberts... - mondtam tűnődve, s megállt a kezemben a tű a lány bőre felett. Egy pillanatig megfagyott a levegő, legalább is én így éreztem, majd megtörve a csendet kérdeztem már nem is tűnődve: - Akkor ne csináltad az újságnak azt a képet, amelyik egy falat ábrázol piros-fekete graffitikkel? - érdeklődtem, miközben folytattam a munkát.
|
Mosolyogva hallgattam a lányt néha összeszorítottam a szám mikor fájt, de szinte hangtalanul hallgattam. - Fotós vagyok, vagyis még az egyetemet végzem, de mellette a Raisinsi újságnál vagyok fotós- mondtam mosolyogva mindig is imádtam fotózni. Emlékszem már kiskoromba is sokszor volt gép a kezemben, már amennyire a szüleim egyáltalán odaadták a gépet. Mosolyogva pillantottam a lányra és vártam a válaszát.
|
Örültem, hogy a lány is visszakérdez, így legalább nem hűlt ki a beszélgetés. - Hát, elég nyomi kislány voltam. - vallottam be őszintén. - Aztán, amikor átkerültem Londonba, akkor kicsit sikerült összeszednem magam. És mindig is szerettem rajzolni meg ilyenek, szóval a gimitől kezdve szinte egyértelmű volt, hogy tetkós szeretnék lenni. - a szárny másik felét kezdtem el kivarrni. - De úgy konkrétan érettségi után döntöttem el véglegesen a dolgot. De már előtte is sokszor volt tű a kezemben. - mosolyodtam el. - Neked mi a foglalkozásod? - kérdeztem, mert már látszott a lányon, hogy elmúlt 18.
|
Kicsit fájt, ahogy a tű a bőrömbe fecskendezi a festéket, de inkább nem törődtem vele. - Igen Raisins gyönyörű kisváros. - mondtam most már őszinte mosollyal közben próbáltam nem arra koncentrálni, hogy fáj a hátam. - Eddig csak jót tudok Raisins-ről mondani - tettem hozzá mosolyogva közben amennyire csak tudtam ránéztem a lányra. - Mikor döntötted el hogy tetováló művész szeretnél lenni? - kérdeztem mosolyogva.
|
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
