[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Furcsa volt, hogy hirtelen a semmiből ott termett Maya kezében egy fényképezőgép. Aztán eszembe jutott, hogy reggel, akarom mondani délelőtt is nála volt. - Csak nyugodtan! - Mondtam könnyedén, majd széttártam a karom. - Viszont addig én rágyújtok, rendben? - kérdeztem. Nem engedélyt akartam tőle kérni, csak gondoltam, hogyha zavarja a füst, vagy esetleg köhögőrohamot kap tőle, akkor inkább szóljon előtte. Tehát a lányra néztem, és valami reakciót vártam.
|
-Értem- mondtam tömören, a fotós szó nagyon megfogott, Ez vagy utalás volt vagy csak véletlenül mondta gondoltam. Vettem egy mély levegőt majd előhalásztam a táskámból a gépem majd mosolyogva Darkhoz fordultam. - Nem baj ha csinálok pár képet? - kérdeztem kedvesen közben körülnéztem mit lehetne lefotózni, minden olyan szép volt legszívesebben haza rohantam volna, hogy hozzak még néhány gépet hogy mindent meg tudjak örökíteni.
|
Komótosan odasétáltunk, majd helyetfoglaltunk a nagy fa alatt. Felnéztem, de olyan sűrű volt a lombkorona, hogy csak pár foltot láttam a kék égből. Mayára néztem, amikor meghallottam a kérdést. Aztán a válaszom közben elkezdtem nézni az előttünk játszó kutyát, egy botot vitt vissza a gazdájának. - Igen, sok időt töltök itt, főleg a haverokkal. - bólinottam a lányra nézve. - De akkor kicsit beljebb szoktunk merészkedni, tudod, oda kevesebb ember megy, így mi is lazábbak tudunk lenni, levésbé korlátoltak. - mosolyogtam a lányra. - Jó kis hely ez, jó itt a levegő. - mondtam, majd magamban hozzátettem: amikor nem a cigarettafüst dominál. - Kár, hogy még nem jött ide egyetlen fotós sem. Érdemes lenne megörökíteni a helyet. - közöltem savanyúan, de megvontam a vállam, s a kutyust néztem, aki megint lelkesen vitte a botot.
|
Odanézem ahova Dark mutatott, egy kis pad állt egy hatalmas és méltóságteljes fa alatt, annyira szép volt, ahogy egy kevés fény szűrődött át a lombkoronán át le a padra. Igazi festői látvány gondoltam. - Igen. - feleltem egy aprócska mosollyal majd elindultunk a pad felé. Mikor leültünk, felnéztem a fa lombkoronájára, éreztem, ahogy a napsugarak bizsergetik a bőrömet ettől csak még jobb kedvem lett. - Sokszor jársz a parkba? - kérdeztem csak úgy mellékesen majd a férfi szemébe néztem.
|
- Aha, - bólinottam - szép hely. - Körbenéztem. Mindenhol emberek voltak, ahogy az egyik kis úton sétálgtunk a park szíve felé. - Keressünk valami szabad padot! - ajánlottam, majd a lányra néztem, hogy mit szól. Ha beleegyezik, akkor továbbmentünk az egyik murvás úton, egyre beljebb és beljebb. Itt már hatalmasabb és méltóságteljesebb fák magasodtak, mint park külső gyűrűjében közel az úthoz.
Az egyik nagyobb tölgyfa alatt volt egy szabad pad, csupán pár zöld levél volt rajta, talán letépte a szél őket. - Az ott jó? - mutattam az ülőalkalmatosságra a monumentális tölgy alatt.
|
Kedvesen visszamosolyogtam Darkra nem nagyon zavart, hogy újra el kellett mondanom, amit az előbb megjegyeztem. - Szép ez a hely. - ismételtem meg a mondatom egy aprócska mosollyal. Körbenéztem, boldog párok és családok sétálgattak a kövezett úton, idősek beszélgettek a padokon és gyerekek futkároztak a füvön. Elmosolyodtam ezen majd fél szemmel a mellettem álló férfira néztem, hogy ő mit reagál.
|
Gépiesen mentem a parkba. Már annyiszor jártam ott, hogy akár becsukott szemmel is eltaláltam volna oda. - Tessék? - kérdeztem vissza, mert hallottam, hogy a lány mondott valamit, de nem értettem mit. Felvont szemöldökkel a lányra néztem. Közben kicsit melegem lett, kisütött a nap vagy nem tudom, de a hangulatom is kicsit jobb lett, meg tudtam ereszteni egy erős, határozott mosolyt Maya felé.
|
Elindultunk a parkba, nem váltottunk egy szót se bár őszintén nem is volt kedvem beszélni. Gondolataimba feletkezve sétáltam Dark mellett. Mikor odaértünk a parkba vettem egy jó mély lélegzetet, éreztem, ahogy a tiszta oxigén szétárad a testemben, eltüntettem minden szomorú vagy rossz emléket és újult erővel és egy aprócska mosollyal néztem Darkra. - Szép ez a hely. - jegyeztem meg miközben körbejártam, legszívesebben előkaptam volta a fényképezőgépem és vad kattintgatásba kezdtem volna, de inkább mégsem tettem.
|
  - Láttam, hogy, eléggé meglepődött, de nem baj. - Igen – mondtam határozottan és visszamosolyogtam rá. Aztán elindultunk a boltba. Közben megkérdeztem hogy milyen sörök vannak. De, azért az útra is figyeltem bár azt már tudtam, hogy a bolt merre van. Egész úton nagyon boldog voltam.
folyt.köv. Vegyesbolt
|
| Richard Wolf Kicsit meglepődtem a lány határozottságán, de tetszett. - Nem erre céloztam - néztem fel a lányra - de ha már így van, akkor mwnjünk! - tápászkodtam fel a padról. A gitártokomat a hátamra vettem, a gördeszkámat a hónom alá csaptam. Megigazítottam hátul a copfom, s közben kérdeztem - Vegyesbolt? - villantottam egy szép mosolyt. |
Szóval arra célzol – halkítottam le a hangom – hogy inkább a boltban vegyünk sört? – kérdeztem kicsit viccesen. Majd a fiúra mosolyogtam. – Egy kávézóba beülni unalmas igaz? – kérdeztem csalafintán. Meg sem vártam a válaszát felálltam. Közben figyeltem amit mond. – Na, megyünk? –kérdeztem amikor befejezte amit mondani akart.
|
| Richard Wolf:
Kicsit meglepődtem, hogy egyből belement, azt hittem valami olyasmit fog mondani, hogy "Én csak egy üdítőt kérek", de nem, belement a sörözésbe. - hát kocsma csak a nagyvárosban van. - válaszoltam. - De a kávézóban is adnak alkoholt. Da az is nagy buli, - kicsit közelebb hajoltam a lányhoz, mintha valami bizalmas titkot árulnék el - ha a vegyesboltban veszünk sört és megisszuk a játszótéren. - visszahajoltam rendes pozíciómba, és onnan figyeltem a lány válaszát. |
Hát… Rendben – mondtam. – És hol lehet itt sört venni? - kérdeztem. – Mármint azt gondoltam ,hogy sörözőben na, de itt merre van söröző? - nem nagyon szoktam sört inni, de ha már így fel ajánlotta… Akkor igyunk sört! – na jó ez az én számból talán kicsit furcsán hangzik, de miért ne? Végül is egy sörbe még senki nem hallt bele. – Megmutatod, merre van itt söröző? – Tudod én inkább a szabadban szoktam lenni és ezt az oldalát nem nagyon ismerem a városnak. – mondtam teljesen komolyan.
|
| Richard Wolf:
Egyetértően bólintottam. Utána egy darabig csendben ültünk. Igazából én nem gondolkodtam semmin, csak úgy bambultam. Aztán hírtelen eszembe jutott, hogy úgy innék egy sört. Na, szóval hatalmába kerített az érzés. Sima esetben egyedül mentem volna, aztán rájöttem, hogy itt van Clary is. Ìgy én törtem meg a csendet: - Nincs kedved eljönni sörözni? - kicsit lehetem volna finomabb is, de most mit finomkodjak? Csak sört akartam! |
Én sem szeretem ha bele látnak a számba.. - mondtam - Meg azt sem ha másoknak csöpög a nyála... - nem valami szép látvány az gondoltaam. Tovább ültünk a padon. Egy ideig nem is szóltunk egymáshoz....Már már nyomasztó volt a csend.Végül Wolf megszólalt.
|
 - Jó volt. - válaszoltam kurtán, mert láttam, hogy Clary valami másról akar beszélni. Kis idő múlva meg is szólalt és én egyetértően válaszoltam. - Nekem nincs velük semmi bajom, ha nem előttem csinálják. Vonuljanak vissza a fészkükbe, aztán nyalják ott egymást. - mondtam kicsit ridegen még is bohókás hangsúllyal. - Bele kéne gondolniuk, hogy mi lenne, hogyha mindenki csak így smárolna a nyílt utcán... - ráztam a fejem. - Tele lenne minden a hányásommal.... - közöltem kicsit sem finoman. - Félre ne érts, szeretek smárolni, meg minden - ez már egyből félre érthető volt, de amit kimondtam, azt már meg is kellett magyarázni - de nem szeretem, ha az emberem belelátnak a számba. Ami még rosszabb, hogy nem is szeretem mások nyálát nézni. - azt hiszem az ilyen témákról komplett véleményem volt.
|
És milyen volt ott már mint New York –ban kérdeztem. Aztán mikor halló távolságon kívül ért a szerelmes pár megint megszólaltam. Hát ez elég… hogy is mondjam furcsa volt – mondtam közben grimaszoltam. - Nem értem miért viselkednek így – mondtam. – Végül is egy parkban vagyunk…
|
- Ott laktam, aztán jöttem ide. - mondtam szűkszavúan. Nem mondtam semmi konktrétat, csak arra válaszoltam, amit Clary kérdezet. Közben csak egy pillantással méltattam az előttünk nyáladzó szerelmespárt, és a lányra néztem, hogy van-e még kérdése.
|
Mielőtt ide költöztél New York–ban laktál vagy csak kimentél? –kérdeztem. Közben el ment előttünk egy pár vagyis gondolom azok lehettek mivel fogták egymás kezét közben arról beszéltek, hogy mennyire szeretik egymást meg ilyenek… hát jó gondoltam. –Amikor meghallottam, hogy Wolf válaszol felnéztem rá. –és figyelmesen hallgattam amit mond.
|
- Ne kérdd, hogy elmagyarázzam. - mondtam lazán, nem hangzott egy kérésnek. - Nekem hosszú időnek tűnt, míg megcsináltuk. Egyik barátom segített még kint New York-ban. Mosás, tupírozás, horgolás. - átjárt az emlék, kissé meg is borzongtam. - Nekem úgy tünt, hogy sosem fejeződik majd be, de aztán kész lett, és voilá. - mondtam kicsit franciásan. Aztán megint megigazgattam a hátul összefogott tincseimet.
|
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
