[51-32] [31-12] [11-1]
- Rendben - mondtam mosolyogva majd benyúltam a kocsi alá és felébresztettem az eddig békésen alvó Magnust. A macska kimászott az autó alá és elnyávogta magát mintha csak azt mondaná miért keltettél fel. Felvettem a földről az álltatot majd kinyitottam a hátsó ajtót és óvatosan az ülésre raktam a macskát majd beülte a vezető ülésre. Gázt adtam az autónak, ami pöfékelve indult meg Glass Town felé.
Folyt. köv: Glass Town
|
 A gondolataimba mélyedve néztem egy kis kavicsot. Hogy lehet ilyen torz formája? Kérdeztem magamtól, persze nem találtam választ. Akkor hallottam, hogy valaki káromkodott egy nagyon. Jeff volt az. Ismertem a srácot, bár tényleg csak ismerősök voltunk, mindig is volt egy olyan érzésem, hogy nem kedvel. - Menjünk. - mosolyodtam a lányra. Fogtam a deszkát, majd átmentem a kocsi másik oldalára és beültem előre, az anyósülére. Táskámat a lábamhoz raktam, a deszkát az ölemben tartottam.
|
- Nekem is. - mondtam mosolyogva közben felnéztem az égre már amennyire tudtam az ágaktól és csak percekig néztem a szürke eget, de egy hangos káromkodás ébresztett fel a gondolkodásomból, oda kaptam a fejem ahonnan a gangot hallottam. Egy férfi tápázkodott fel éppen a földről hátán nagy túrázó táskával, az ismeretlen leporolta magát majd az autó felé indult. Megismertem a férfit és igen Jeff volt az, mosolyogva léptem az öcsém elé majd átöleltem már amennyire tudtam hisz legalább tizenöt centivel magasabb volt nálam. Jeff csak köszönt egyet majd beszállt a hátsó ülésre. Mosolyogva fordultam Wolfhoz és szintén mosolyogva mondtam. - Szerintem indulhatunk is. -
|
- Akkor jó. - mosolyodtam el. Az erdő felé néztem, de nem láttam semmit, hallani se hallottam gyerekek beszélgetését. - Pedig mintha már fél óra is eltelt volna... - morogtam magamban. Ásítottam egyet. - Jól fog jönni a kávé... - mondtam, és a sok fáról a lányra emeltem a tekintetemet.
|
- Hát ahogy ismerem inkább vigyáz a macskámra mint kávézóba megy .- mondtam mosolyogva hát igen az én drága tizenhét éves öcsikém utálja a kávézókat mert szerinte semmi értelme egy olyan haszontalan dolog miatt mint a kávé boltot nyitni. Mosolyogva néztem a férfira közben felidéztem egy régi emléket, az öcsémet próbáltam, nagyjából öt éve kávéval itatni, de ő csak kiköpte és elkezdett velem ordítozni,hogy, vigyem a közeléből azt a löttyöt mire én ráborítottam a fejére.
|
Figyelmesen hallgattam végig a lányt. - És szívesen vigyáz is rá, vagy muszáj neki? - kérdeztem felnevetve. De tényleg, ez egy jogos kérdés szerintem. Bár vannak emberek, akik nem rajonganak annyira az állatokért, mondjuk ha a nemlétező nővérem megkérne, hogy vigyázzak a szintén nemlétező macskájára én is vigyáznék rá... De lehet, hogy csak azért merem ezt állítani, mert nincs is nővérem.
A lányra néztem, hogy mit válaszol.
|
- Ha nem hoztam volna magammal, akkor összekarmolja a bútorokat. - mondtam fejemet ingatva néha tényleg az őrületbe kergetett a macskám, de elviseltem, mert nem tehettem mást. Oldalra billentettem a fejem és úgy válaszoltam a férfi második kérdésére. - Majd Jeff vigyáz addig rá. - mondtam mosolyogva, az volt a szerencse hogy az öcsém nem az a kávézós fajta így nyugodtan rá tudtam bízni Magnust.
|
- Rendben - egyeztem bele, majd egy mosolyt varázsoltam arcomra. Lemnéztem a deszkámra, majd újra a lányra. - Amúgy, hogy-hogy elhoztad a macskádat? - kérdeztem, próbáltam keves hangsúllyal, bár amikor kimondtam talán úgy tűnhetett, hogy azt kérdezem, "mit fogunk csinálni a macskáddal?". De tényleg... - Mit fogunk csinálni vele addig, amíg kávézunk? - kérdeztem, mielőtt választ kaphattam volna az előzőkre.
|
- Rendben menjünk Glass Town-ba.- eggyeztem bele mosolyogva szerettem Glass Townt hiszen ott dolgozok és általában ott találkoztam a barátaimmal és az ismerőseimmel. Mosolyogva néztem a férfira és vártam a válaszát.
|
- Hát.... - kezdtem bizonytalanul. - Felőlem mehetünk Glass Townba. - bólintottam. Jó ötletnek láttam odamenni. Talán még ismerősöket is láthatunk, meg ilyenek... - Vagy ne? - kérdeztem vissza. - Ha nincs kedved, akkor mehetünk máshová is - tettem hozzá gyorsan. Nekem aztán mindegy volt, hogy hová megyünk, de azért mégis a hölgynek engedtem át a döntést, így illik, na. Milyen kis udvarias gyerek ez a Wolf...
|
- Hát szerintem egy kávézóba, de azon belül nem tudom, hogy ide Raisins-be vagy Glass Town-ba.- tanakodtam mosolyogva közben még mindig a férfit néztem. Szerettem hallgatni a madarak énekét valahogy mindig is megnyugtatott és ihletett adott így most is így tettem csak mosolyogva néztem és férfit közben hallgattam a madarak énekét.
|
- Hé - csattantam fel hirtelen - a gitárt hagyd békén! - vágtam rá egyből. No, de még is... Ilyet mondani, hogy szétveri a gitárt. Én a színpadon sem voltam ilyen a "koncert végén törjük össze az összes felszerelésünket, hogy újat kelljen vegyünk", de a való életben meg pláne nem tudtam volna csinálni. Még viccnek is durva volt, legalább is számomra. Agyaltam, hogy mivel lehtne más vizekre evezni. - És hová menjünk kávézni? - kérdeztem gyorsan.
|
- Nem hiszem, hogy megtámadna, vagy ha mégis szétverném a gitárommal. - mondtam mosolyogva közben abbahagytam a rugdosást és minden figyelmemet Wolfnak szenteltem. Mosolyogva néztem a férfira és vártam a válaszát közben hallgattam a madarak énekét és a macskám szuszogását az autó alól.
|
- Aha - zártam le a témát végül. Éreztem, hogy ha nem mondok valamit, akkor a beszélgetés elül, ezért viccesen megjegyeztem: - Azért remélem, addig nem támad meg minket egy baziliszkusz. - ennyi idős létemre még mindig fantasy rajongó voltam, Harry Potter, Gyűrűk Ura, de minden más is jöhet. Felnevettem, és mosolyogó szemmel a lányra néztem, próbáltam mosolyt csalni az arcára.
|
Mosolyogva rugdostam a földet közben néha felsandítottam a férfira. – Igen, ha de lehet, hogy hamarabb ide ér. - mondtam mosolyogva közben magamban számolgattam a másodperceket, nem tudtam mit mondjak és nem is akartam most beszélni. Csak néztem a földet, amit rugdostam és a kis porfelhőt, ami így keveredett.
|
- Tíz perc? - húztam el a számat, az jutott eszembe, hogy mit csinálunk addig. - De legyen. - egyeztem bele végül. - Az öcséd tíz perc múlva jön? - kérdeztem, bár úgy hiszem, hogy eléggé egyértelmű volt a válasz. Bár ki tudja...
Lábammal ide-oda tologattam a deszkát, várva a választ, közben szeliden néztem a lányra.
|
- Nincs, de ha várunk nagyjából tíz percet, akkor el mehetnénk, a kávézóba. - mondtam mosolyogva közben neki dőltem a kocsi oldalának és úgy néztem fel a srácra. Elég érdekes kérdés hogy van-e nálam kávé ki hozna kávét az erdőbe. Mosolyogva néztem Wolfra közben gyengén rugdostam a földet.
|
Némán néztem, ahogy a lány telefonál. Közben a deszkával szórakoztam, persze nem zajongtam, mert nem akartam, hogy a telefon másik végén úgy tűnjön, hogy Cassie-t éppen elrabolják. - Imádok kávézni! - vágtam rá egyből. Eszembe jutott a kávé megnyugtató illata, ahogy a koffein szétáramlik a testemben. Akaratlanul is megnyaltam a számat. - Van kávéd? - kérdeztem kissé értetlenül, mert azért egy erdőben nem minden sarkon akad egy kávéautomata. Finom mosolyra húztam a számat, ne maradjon idióta kifejezés az arcomon.
|
- Nem hagynám it .- mondtam sértődötten, sosem hagynám magára az öcsémet, Wolf kicsit megbántott azzal, amit mondott de inkább nem akadtam ki rajta. Elővettem telefonom és azonnal tárcsáztam Jeffet. Pár csörgés után az én drága öcsém fel is vette és nem túl kedvesen kérdezte meg miért hívtam, kedvesen megmondtam neki, hogy minél előbb jöjjön, ide ahol most vagyok. Ő csak elkáromkodta magát, hogy nem ezt beszéltük meg, szépen megkértem őt mire beleegyezett, leraktam a telefont és Wolfhoz fórdúltam. - Nagyjából 10 perc és ideér Jeff, ihatnánk egy kávét. - mondtam most már ismét mosolyogva.
|
- Megvan még a deszkám! - sóhajtottam nagyot, miközben kiszedtem a lábbammal a kocsi alól. - Mit csináljunk és hol? - kérdzetem. - Nem kéne megvárni az öcsédet? - néztem rá felhúzott szemekkel, mert végülis ő ezért jött, és nem lenne szép dolog, ha nem teljesítené. Én sem szeretem, ha valamit ígérnek, de nem tartják be. Bal lábamat a deszkára tettem és úgy tologattam, miközben karomat keresztbe fontam a mellkasomon. - Nem lenne szép, ha itthagynád őt. - biccentettem komolyan.
|
[51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
