[13-1]
- Hidd el, én is örülök. - mondtam komolyan, majd elmosolyodtam. - Hát attól függ... - kezdtem - Áh, mindegy. - mondtam végül. - Rád bízom a szervezés. - közöltem egyszerűen. Elmentünk a templom előtt, majd kiléptünk a kapun.
folyt. köv. étterem
|
Megálltam az utón és felhúzott szemöldökkel néztem a nővéremre. - Na és mi lenne az? – kérdeztem közben belerúgta egy előttem lévő kavicsba majd ránéztem a szőke lányra és csak úgy mellékesen megjegyeztem. –Étterem- felnéztem az égre majd vissza ismét Marie-re majd gyorsan hozzátettem. –Örülök hogy nem egy popimádó plázacica vagy- mondta őszinte mosollyal, majd léptem egyet előre közben fél szemmel Marie-ra néztem és vártam a válaszát.
|
- A kávézóba vagy az étterembe? - kéreztem, még mielőtt elindultam volna. Mikor a bátyám válaszolt követtem. - Ne máár, én nem akarok ilyen popzenére nyálaskodni! - tört ki belőlem. Nem szoktam így beszélni, de tudtam, hogy a bátyám megérti, hogy nem a mai fiatalok zenéjét szeretem. - De van egy ötletem... - mondtam miközben kiértünk a sírok közül és a templom felé vettük az irányt.
|
Végighallgattam a nővéremet majd belekezdtem a mondandómba. – Én is így vagyok vele, hogy ne anya rendezze- mondtam majd sunyi mosollyal hozzátettem. – Pedig megnéznélek rózsaszín habos-babos ruhában miközben metálra táncolsz- belegondoltam hogy nézne úgy ki a nővérem és vágtam egy grimaszt. – Glass Town-ba van egy barátom aki most nyitott egy klubbot tarthatnánk ott- mondtam komolyan majd elindultam az utca felé, közben visszanéztem Marie-re. –Nem jössz?- kérdeztem.
|
Kicsit meglepődtem. - Ez most arról jutott eszedbe, hogy éhes vagy? - kérdeztem, miközben összehúztam a két szemöldökömet. Nem értettem, hogy jön ez ide. - De jó, rendezzünk. - majd gyorsan hozzátettem: - De ne anyu segítségét kérjük, mert nem akarok estélyi ruhában táncolni metál zenére. - borzongtam meg. - Mármint, tudod, hogy szeretem a bálokat, de most valami vadabbra vágyom. - egészítettem ki magamat. - Vagyis, na... Tudod, mire gondolok! - néztem fel a tesvéremre.
|
-Hát ……..- töprengtem majd egy apró mosollyal válaszoltam a kérdésére- Ha azt nézzük, hogy utoljára tegnap délben ettem akkor menjünk az éterembe. – éreztem, ahogy a szél simogatja az arcom és a kezemet ez valahogy jó érzéssel töltött el majd elgondolkoztam. - Rendezhetnénk egy bulit. – ajánlottam fel a nővéremnek a lehetőséget, bár ha rendezünk, akkor ne anyára bízzuk mert abból valami puccos bál lesz és én az olyanokat személy szerint utálom.
|
- Nem is tudom... - töprengtem el. - Te mennyire vagy éhes? - kérdeztem vissza, majd felnéztem a bátyámra. Nem vártam meg, míg válaszol, inkább felvetettem a lehetőségeket: - Hogyha nagyon éhes vagy, akkor menjünk étterembe, hogy ebédeljünk, de ha nem, akkor csak kávézzunk egyet. - Majd hozzátettem: - Nekem mindegy!
|
Félrebillentettem a fejem és úgy kérdeztem vissza. –Étterem vagy Kávézó?- felnéztem az égre és próbáltam kitalálni milyen alakú lehet a felettünk levő bárányfelhő. Talán egy nyuszi vagy egér, …..vagy Marie a fején egy nyuszival. gondoltam majd önkéntelenül is elmosolyodtam azon, hogy a nővérem a fején egy nyúllal. Lenéztem a szőke lányra és felhúzott szemöldökkel vártam a válaszát.
|
- Nem tudom. - húztam el a számat, miközben felnéztem az öcsémre. Még mindig derekán hagytam a karom. Szabad kezemmel beletúrtam a hajamba, és hunyorogva meredtem egy távolabbi sírra, így próbáltam kitalálni valami jó kis programot. Közben a szél lágyan fújt. Levettem a pillantásom a márványkőről, inkább egy csokór szegfűt kezdtem el nézni, hogy milyen szépek. Aztán ránéztem az órámra. - Nem megyünk el enni valahová? - kérdeztem, ugyanis kezdtem megérezni, hogy éhes vagyok.
|
A nővérem ölelési kísérlete nem nagyon ment így inkább én öleltem át őt majd mosolyogva megkérdeztem - És most mit csináljunk?- közben óhatatlanul is éreztem a testvérem parfümjét és a hajából jövő samponillatot, mindig szerettem a nővéremmel lenni hisz gyerek korunkban is sokat voltunk együtt amikor még ő volt a nagyobb hát igen általános iskolában elég gyenge és kicsi voltam szerencsére ez már megváltozott. Őszinte mosollyal néztem a nővéremre majd fel az égre.
|
Miközben Seb elrendezte a virágot a síron, és kicsivel mögötte álltam. Aztán mikor odajött mellém, csak fél szemmel nézett, én sem néztem rá. A sírt tanulmányoztam. Mikor Seb befejezte a mondanivalóját, elmondtam a véleményemet. - Kedves lány volt, tudod, hogy ismertem, és én is nagyon kedveltem, de most örülök, ha túllépsz rajta, Seb. - mondtam őszinén. Közelebléptem a bátyámhoz fél karral átkaroltam a derekát, és próbáltam magamhoz húzni, de ez a művelet nem ment annyira, mivel legalább egy fejjel alacsonyabb voltam nála. Elmosolyodtam.
|
Odaértünk a templomhoz átnavigáltam a nővéremet a sírok között majd megálltam az Lucinda sírja előtt a sír kicsi volt egy egyszerű gránit tömb volt csak amire Lucy képe és születési és halálának időpontja lett belevésve aranyszínnel plusz egy idézet „Föld pora és árnya leszünk”. Letérdeltem a sír elé majd letettem a virágot és végighúztam a kezem a grániton majd felálltam és fél szemmel ránéztem a nővéremre. -Tudod Marie már nem érzek úgy Lucy iránt mint régen. - mondtam olyan halkan amennyire csak tudtam majd hozzátettem. –Persze hiányzik és örülnék, ha velem lenne, de már nem szeretem. – lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt.
|
A könyvesboltból szűk utcákon keresztül értünk a templomhoz. Közben csak pár szót váltottunk, én mélyen gondolataimba voltam merülve, Seb, meg gonndolom csak szimplán álmodozott. Beléptem a templom kapuján, majd amikor elhaladtam a templom épülete előtt keresztet vetettem. Ezután hátramentünk a temetőhöz. Már sokszor jártam én is itt, azt is tudtam, hogy hol van Lucy sírja, de azért előreengedtem az öcsémet, hogy ő navigáljon a márványtáblák között.
|
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
