[16-1]
| Daniel Dark: - Menjünk. - indultam el a park felé, ami konkrétan tényleg egy köpésre volt. Én nem szóltam semmit, ha Maya sem törte meg a csendet, akkor némán mentünk egymás mellett. De nem úgy látszott, hogy bármit mondani fog, eléggé megviseltnek tűnt, de mivel én sem szerettem, ha faggatnak, nem kérdeztem semmit. Meg én sem voltam olyan állapotban, hogy információt fogadjak be.
Foly. Köv. Park |
Szótlanul követtem Darkot közben körbenéztem és láttam hogy egyre több ember özönlik be az épületbe de én mindenen átsétálva követtem Darkot mikor mellé értem megszólaltam - Köszönöm - mondtam már még mindig érzelem mentesen majd hozzátettem. - Menjünk. – Örültem, hogy nem a kocsmába megyünk nincs már kedvem hogy ott sörözgessek néhány alkesz mellett. Ránéztem Darkra és vártam a válaszát.
|
- Tedd csak el, meghívlak. - mondtam, majd pont odajött a pincérnő és a kezébenyomtam az italok árát. Felálltam és mondtam, hogy - Menjünk. - elindultam kifele nem is nézve semmire, vagyis még egy oldalpillantást vetettem a szilánkokra. Kiléptem az ajtót. - Nem megyünk el előtte a parkba? - kérdeztem, mert tudtam, hogy majd csak egy óra múlva jön busz, ami Glass Townba megy.
|
- Megvagyok. - mondtam tömören nem volt kedvem elmesélni hogy vertek és úgy bántak velem mint egy kutyával. Gyorsan megittam a kávét, a koffein megtette a hatását és kicsit jobb kedvre derített. Vettem egy mély levegőt, majd elővettem a pénztárcán és előhalásztam belőle annyi pénzt amennyi nagyából a kávé lehetett, majd az asztalra dobtam. - Megyünk? - kérdeztem érzelemmentes hangon. - Nincs kedvem itt maradni- mondtam szinte csak magamnak, majd hátra igazítottam a hajam és ránéztem Dark-ra.
|
- Persze-persze! - mondtam gyorsan, persze nem volt igaz. Mosolyt erőltettem arcomra, de amikor éreztem, hogy nem lesz őszinte a vigyor, inkább felhagytam a próbálkozással. A lányra néztem, levettem a tekintetem a másik asztalról. Aztán megláttam, hogy a lány homlokán izzadsággyöngyök voltak, és már nem azért, hogy mondjam elég rosszul nézett ki. Mintha ő ejtette volna le a poharat, vagy tányért az előbb, és ezért megijedt. - És te jól vagy? - kérdeztem vissza egyből.
|
Gondolatmenetemet egy hangos csörömpölés szakította félbe, önkéntelenül is a megtöröltem a homlokom majdmegnztem hogy véres-e a kezem szarencsére nem volt, hogy miért töröltem meg a homlokom egyszer annyira összevesztem a szüleimmel hogy az anyám nem tudom hogy dühében vagy szándékosan de meg megdobott egy üvegpohárral. Szagatottan vettem a levegőt, ránéztem a velem szemben ülő férfira. Dark nagyon rosszul nézett ki, vártam pár másodpercet majd megkérdeztem. - Minden rendben? - kicsit aggodtam még nem láttam senkit se egyik hillanatról a másikra így változni.
|
Bambulva kevergettem az italt, miközben arra gondoltam, hogy mi lett volna, ha nem hagyom ott a katonaságot. Talán a következő bevetésen meghaltam volna, de akkor ki hozta volna ki az őrülteket a sittről? Bármennyit is baromkodtunk, zaklattunk, csengettünk be házakba (Raisins-ben ezt is lehet jelenteni) én akkor is szeretem a haverokat. Maya nem törte meg a csendet, így továbbgondoltam a dolgokat. Közben felemeltem a bögrét és ittam még egy kortyot. Egy szalvétát vettem és megtöröltem vele az arcomat. Aztán a szomszédos asztalnál leesett valami is csörömpölve összetört. Nem néztem oda, inkább ösztönösen behúztam a nyakam. A hang, bármennyire is kicsi volt, mégis hirtelenül ért, így a bombák robbanására emlékeztetett. Szorosan lehunytam a szemem és letettem a cappuchinót, mert elkezdett remegni a kezem. Mondhatnám, hogy csak kemény oldalam van, de nem egy kicsit elérzékenyültem. Belenéztem a lány szemébe, de elkaptam tekintetem, inkább megstíröltem, hogy mi történt a másik asztalnál, de addigra már minden romot villámgyorsan eltakarítottak, márcsak pár szilánk maradt az asztal alatt. Én még mindig az otthagyott romokat néztem.
|
- Értem. - mondtam már komolyan majd arra gondoltam hogy milyen volt az akadémián vagy inkább börtönben nem tudod de önkéntelenül is megborzongtam. Ott az iskolában megengedett volt az erőszak nem olyan erőszak, hogy a tanulók egymásnak eshetnek hanem inkább az a tanár most jól megveri a tanulót mert rossz volt. Émelyegni kezdtem, ahogy eszembe jutott hányszor ütöttek meg vagy pofoztak le minden szó nélkül. A tekintetem fátyolos lett úgy néztem le a kávémra. Erősen kellett koncentrálnom hogy visszatartsa, a könnyeim közben hogy ne gondoljak a múltra inkább a férfi szemébe néztem de így is éreztem hogy már alig tudom visszatartani a sírást.
|
Pont akkor jött meg a rendelés, amikor válaszoltam volna. Így a bögrémet néztem, miközben mondtam: - Kérlek, ne kérdd, hogy meséljek részeg történeteket, mert elhányom tőlük magamat... - a pincérnő elment, én csak akkor pillantottam a lányra. - Jó, felőlem mehetünk. - vontam meg a vállam, majd mosolyogtam egyet. Utána belekóstóltam az italomba. Finom volt, és jól esett egy kis koffein a szervezetemnek. - Amúgy, - kezdtem, miközben a kanállal kevertem egyet a cappuchinomon - nem ihatom magam részegségig, a katonaság miatt. - emeltem újra a számhoz a bögrét. Nem hittem, hogy Mayának ez lenne a szándéka, de gondoltam biztosítom, hogyha részegen akar belefulladni a hányásába, akkor más ivócimborát kell találnia.
|
- Ez semmi én már törtem be házba részegen- mondtam büszkén igaz, ami igaz az ilyen dolgok miatt tettek be a szüleim a bentlakásos iskolába, de itt már nem irányíthat senki ami csodálatos érzés. - Menjünk kávézás után- mondtam gonosz mosollyal az arcomon mióta itt vagyok, ami már körülbelül egy hónap csak pár pohár bort ittam ami annyira kevés. Most hogy itt vagyok, újra előjön a régi bajkeverő énem. Türelmetlenül vártam a kávét hogy menjünk már a kocsmában nem, nem vagyok, alkoholista csak szeretem a balhés helyeket. Mosolyogva néztem Dark-ra közben még mindig türelmetlenül vártam a kávét.
|
Leadtam a rendelésem én egy cappuchinot kértem. - Rendbontás, csendháborítás, rongálás... - soroltam, hogy mit takar a "részegen randalírozás az utcán". Fejből tudtam, mert egy párszor már ült az egyik keményebb tag, és persze én hoztam ki a hűvösről. Vagyis letöltött x órát, én meg letettem az óvadékot. Persze akárhányszor ült, mindig visszafizette. - Persze hogy lehet! - vágtam a kérdésére egyből. - Szerinted itt lenne bármilyen fiatal, hogyha nem lehetne piát kapni? Na nem azért, - mondtam utána gyorsan - mi alkohol nélkül is tudunk jól szórakozni, de egy sör kell, hogy jó legyen a közérzetem... - közöltem komolyan, majd felnevettem. - Jó, akkor majd egyszer megbeszéljük. Vagy akár mehetünk majd a kávézás után is. - vontam meg a vállam, és a pult felé néztem, hogy érkezik-e már a kávénk.
|
- Egy fekete, kávét. - mondtam kedvesen a pincérnőnek majd mikor elment a férfihoz fordultam. - Az mióta szabály szegés ha valaki részegen randalírozik szerintem az csak egyszerűen a pia hatása. - mondtam mosolyogva majd egy kis szünet után fojtattam. - Szerintem akkor is kéne egy jó söröző vagy bár vagy legalább egy klub a városba. Egyáltalán lehet piát venni a városban ? - kérdeztem eltűnődve hiszen otthon is mindig volt egy két üveg bor vagy whisky, bár én lány létemre inkább a whiskyt szeretem vagy a kevert italokat, hiszen egy jó piától ki ne érezné magát jól? - Rendben menjünk - vágtam rá mosolyogva remélem hogy egy koszos porfészekbe megyünk ahol mindenki hullarészeg.
|
- Öh. Talán azért mert ez egy kávézó? - kérdeztem furcsán, félig nevetve. - Kocsmát, vagy sörözőt nem nagyon találsz, - kezdtem, majd kicsit lehalkítottam a hangomat - a polgármester nem igazán szereti a szabályszegő huligánokat. - aztán gúnyos mosolyra húzódott a szám. - Mi meg megteszünk mindent azért, hogy legyen munkája. - Na jó, itt azért kicsit túloztam, de az, hogy a legjobb haverom illegális graffitiket csinál bárhová, az azért egy kicsike szabályszegés. Elégedetten hátradőltem. - De ha gondolod majd átmehetünk Glass Townba, mert ott van nem egy söröző, ráadásul az egyik legjobb pont az egyik haverom tetováló szalonja mellett van. - mondtam. Gondotlam, majd megismertetem Linával, aki kicsit alakítgat a lány stílusán, ha már úgyis annyi AC/DC-s dolga van. Persze nem akartam megváltoztatni, de na.
Közben odajött a pincérnő. Mayára néztem, hogy ő mit kér.
|
Dark nagyon udvariasan viselkedett erre csak kedvesen mosolyogtam rá. Gyorsan körbenéztem minden szép tiszta volt és rendezett és túl nyugis ami nekem nem nagyon tetszik mindig is szerettem az útszéli kocsmákat ahol ha valaki hozzámért minden szó nélkül lepofozhattam, de ez a hely sajnos nem olyan volt. - Szép hely csak túl nyugodt.- mondtam egy fél mosollyal majd még egyszer körbenéztem, hiányzott a cigaretta füst és az alkohol szaga. Itt minden túl szép és tökéletes, a színek se voltak túl feltűnőek pedig személy szerint szeretem az élénk színeket.
|
Csak pár szót váltottunk az úton, akkor is csak annyit, hogy "ide majd érdemes eljönni", meg ilyenek. Aztán beértünk a kávézóba. Én mentem elől, ugyebár, mert volt ez a szabály, hogy éttermekbe és ilyenhelyekbe a férfinak kell elől menni, mert ha verekedés van, akkor őt üssék meg, ne a nőt. De kérdem én, ki verekedne egy kávézóban? Mindegy, vannak pszichopaták...
Tehát mentem elől, Maya követett. Az egyik ablak melletti asztalhoz mentem. Nem volt kedvenc helyem, gondoltam ott jó lesz, de azért megkérdeztem a lányt. - Jó, ha itt ülünk? - majd ha Maya igennel felelt, akkor illedelmesen, udvariasan kihúztam neki a széket, meg ahogy illik. Aztán leültem vele szemben.
|
Szinte szótlanul mentünk az úton, próbáltam megjegyezni az utat sajnos kevés sikerrel. Hogy tudtam Londonban eligazodni? kérdeztem magamtól, hisz ha egy ilyen kis városban nem tudok eligazodni, akkor az azért elég kínos. Megérkeztünk a kávézóba már innen kintről is érződött az intenzív kávéillat. Vette egy mély levegőt és csak mentem Dark után. Közben néha-néha oldalra pillantottam alig járt volt egy két ember a kávézóban, de az ő hangjuktól vízhangzott a hely.
|
[16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
