[28-9] [8-1]
- Hát, pont nem arra! - nevettem fel, talán először, miközben a lánnyal beszéltem. Intettem a lánynak, mert pont hogy a másik irányba kellett elindulni. - Erre gyere! - léptem egyet hátra, majd megvártam míg a lány odaér mellém. Tehát, ha Maya odaért mellém elindultam a helyes irányba.
folyt. köv. kávézó
|
- Irány- mondtam mosolyogva, mert őszintén rám fért már egy kávé. Tettem egy lépést előre majd eszembe jutott hogy azt sem tudom merre van így odafordultam Dark-hoz. - Merre is kell menni? - érdeklődtem egy csalafinta mosollyal az arcomon. Örültem, hogy végre egy olyan helyre megyünk ami zárt mert itt megesznek a szúnyogok na mind egy csak menjünk gondoltam. Még mindig csalafinta mosollyal néztem fel a férfira és vártam a reakcióját.
|
Titokban örültem, hogy a kávézóba készültünk, de nem mutattam semmi érzelmet, inkább csak egy mosollyal visszakérdeztem. - Akkor irány a kávézó? - néztem ellenálhatatlanul a lány szemébe, nehogy meggondolja magát. Közben eljátszottam a gondolattal, hogy délbe kávét ebédelni, milyen furcsa dolog, de van valami, ami nem szokatlan velem kapcsolatban? Tehát mostmár karomat lóbálva vártam, hogy menjünk.
|
-Huh nem is tudom- mondtam egy apró mosollyal majd hozzátettem- Mondanám hogy legyen amit te akarsz de mint általában a legtöbb lány de inkább legyen a kávézó. - Őszintén imádom a jó feketekávét, amihez most igencsak kedvem volt. Még az akadémián szoktam rá a kávéra azóta, szinte minden nap iszok legalább egy bögre kávét. Félig felvont szemöldökkel néztem a férfira közben azon járt az agyam, hogyha majd hazafelé tartok biztos kérek egy kis útbaigazítást.
|
Lazán beleegyeztem. - Hová szeretnél menni? - kérdeztem, aztán elkezdtem felsorolni pár helyet. - Park, könyvtár, könyvesbolt, ajándékbolt, kávézó... - fejeztem be. Most hirtelen csak ezek jutottak eszembe, a park, ahol jókat lehet beszélgetni, a könyvtár, ahol sok könyvet olvastam rongyosra, könyvesbolt és ajándékbolt, a boltok olyan csajos dolgok, no meg a kávézó... Szeretem a kávét! Nem akartam egyből mondjuk valami bandahelyre vinni, mert nem ám elmegy a kedve a várostól!
Tehát vártam, hogy megmondja Maya, hogy hová szeretne menni. Közben leengedtem a kezemet és lazán lógattam magam mellett.
|
- Hát körbevezethetnél- mondtam kedvesen majd hátra igazítottam egy kosza tincset és folytattam .- Már ha nincs más dolgod. – Örülnék, ha valaki körbevezetne igazából a munkahelyemen és a nagynéném házán ami már az enyém is nem sok helyet ismerek. Nem tudom, mi lenne ha mondjuk el kéne mennem valahova a városban bár a város nem túl nagy én így is képes lennék eltévedni. Egy félmosoly kíséretében néztem rá a férfira.
|
Még egy utolsót pörgettem és belecsúsztattam a zsebembe a dobverőt. Közben a lányra néztem. - És most mi lesz? - húztam fel a fél szemöldököm. A kezemet keresztbefontam a mellkasomon és vártam Maya válaszát. Egyik lábammal dobolni kezdtem a földön. Most nem tűnt olyan zsúfoltnak az utca, már kevesebben lézengtek, pedig még csak ebédidő körül lehetett. Persze, hát azért vannak kevesen, mert ebédelni mentek! Jutott eszembe, de én nem voltam éhes.
|
Még mindig görcsösen szorítottam a vállam közben a régi szép annyira azért nem szép időkre gondoltam. Gondolatmenetemet Dark hangja szakította félbe. - Semmi baj. - mondtam gyorsan közben elengedtem a vállam és a férfi után néztem alig észrevehetően sóhajtottam majd az égre néztem Kezd sötétedni gondoltam. Mikor Dark visszajött ránéztem, meg akartam kérdezni nem mutatja-e meg a várost, de inkább nem tettem nehogy valami rosszat gondoljon.
|
- Ahhha. - mondtam oda sem figyelve. A szökőkútra bambultam, még pislogni sem pislogtam. - Amúgy, nem rossz arcok a haverjaim. - közöltem úgy, hogy az arcom a lány felé fordult, de a szemem még a kutat nézte. Ekkor rezgést éreztem a zsebemben, és egyből zenét is hallottam. Lekaptam a szemem a szökőkútról, majd a a lányra sem nézve mondtam: - Egy pillanat, ne haragudj. - előhalásztam a zsebemből a telefonom. Hátraléptem két lépést és felvettem. Az egyik haverom, vagyis inkább havernőm keresett a tetóváló szalonból. Igazából csak ő beszélt, én figyeltem. A cipőm orrát bámultam, közben vakon elővettem az egyik dobverőt a zsemebmből és profi módon pörgetni kezdtem az ujjaim között, úgy hogy rá se néztem. - Aha, oké, szia. - mondtam, utána kinyomtam a telefonomat és felhúzott szemmel bámultam a képernyőre. Alig egy percig tartott a beszélgetés. Egykézzel tettem el a készüléket, másik kezemmel a kis "fabottal" játszottam. Mikot visszaléptem Mayához és szemébe néztem, észre sem vettem, hogy nem tettem el a dobverőt.
|
- Értem. - mondtam halkan, mert nem akartam megzavarni. Szóval itt mások az emberek mint .... gondoltam közben fájdalmas grimaszba rándult az arcom, szinte ösztönből szorítottam meg a bal vállam. Hogy miért? ...Régen még Londonban elég bajkeverő voltam és hogy is mondjam sokszor megvertek, bár a felületi sebek már elmúltak még mindig nehéz visszagondolnom azokra az időkre. Mosolyogva néztem fel Dark-ra de közben olyan erővel szorítottam a bal vállam, hogy az ujjaim elfehéredtek, éreztem ahogy a körmöm a bőrömbe váj.
|
- Van itt mindenféle ember. - válaszoltam egyszerűen, de mikor a lány arcára néztem, úgy döntöttem, hogy kicsit megmagyarázom a dolgot. - Általában én csak a saját korosztályomban mozgok, ott is csak a keményebb arcok között, de vannak rendes tagok is. - bólinottam. Ez teljesen úgy jött ki, mintha mi nem lennénk túl rendesek. Mi is rendesek vagyunk, csak mi máshogy. - De most annyi turista van, hogy szinte lehetetlen kivenni, hogy ki az idevalósi és ki nem. - vontam meg a vállam. - Közkedvelt hely ez a Raisins, de nem értem miért. Van itt bor, meg szép a táj... - vontam meg újra a vállam. - Biztos olcsó, azért jönnek ide az emberek... - gondolkoztam el, miközben a szökőkutat néztem. Még nem is gondolkodtam azon, hogy miért jönnek ide az emberek, mármint mi van itt, ami máshol nincs...
|
- Igen. - feleltem kedvesen, örültem neki hogy mosolyog rám valaki régen csak egy púp voltam mindenki hátán de itt úgy látszik más a helyzet. - Milyen a város? - kérdetem meg egy kis szünet után közben hátra igazítottam az egy szemembe lógó hajtincset. - Úgy értem milyenek az emberek vagy mit lehet itt csinálni. - próbáltam értelmesen elmagyarázni mire gondoltam bár szerintem így se jött ki túl jól a helyzet.
|
- Értem. - mondtam kifejezéstelenül. Aztán rájöttem, hogy illene valamit kérdeznem, úgyhogy egy felmosoly kíséretében feltettem: - Glass Townban tanulsz? - érdeklődtem, s mosolyom még mindig az arcomon maradt. Nem akartam, hogy a lány a komoly énemet ismerje meg, na, hát tudok én mosolyogni, ha kell, sőt.
Érdeklődve néztem a lányra, hiszen még anno én is a közeli városban végeztem el egy iskolát.
|
- Igen, vagyis csak részidős munkában. - válaszoltam kedvesen, láttam, rajta hogy az imént feltett kérdésem rossz emlékeket idéz fel benne így inkább nem kérdezősködtem tovább bár igazából érdekel, milyen lehet egy katona élete. - Mellette média ismeretet tanulok az egyetemen- folytattam egy kis szünet után majd a férfira néztem és vártam a válaszát. Talán az ő eddigi élete még borzasztóbb volt mint az enyém gondoltam, erre a gondolatra önképtelenül is megborzongtam.
|
Kifejezéstelen arccal, talán kissé ridegen válaszoltam a lánynak, de hát még nem igazán volt ez a katona szolgálat begyógyult seb. - Csak külföldön szolgáltam. - mondtam nyomatékosan. És mivel nem akartam többet beszélni erről, inkább megkérdeztem: - Fényképész vagy? - utaltam az előbb elrakott gépére, ezt már egy kicsit lágyabb hangon mondtam.
|
Elgondolkodtam azon amit mondott, 24 órás behívó ilyen csak a katonáknak van, ha jól emlékszem. Bólintottam majd próbáltam valami értelmes választ. - És szolgáltál már külföldön? - más értelmes kérdés nem jutott eszembe így csak ennyit tudtam mondani. Őszintén nem így képzeltem egy katonát, inkább olyan kopaszra borotvált hatalmas embernek, de mondhatjuk hogy kellemeset csalódtam. Ránéztem Dark-ra és vártam a válaszát.
|
Amikor meghallottam a lány kérdését, egyből tudtam, hogy mit kell mondanom: - Dobos vagyok, és doboktató. - válaszoltam egyszerűen. - Emelett van 24 órás behívóm is. - Mi már csak így emlegettük a katonaságot, úgyhogy nem terveztem megmagyarázni, kivéve, ha a lány meg nem kér, hogy "jajj, meséld el, hogy mi az a 24 órás behívóóó",vagy talán kicsit finomabban fogalmazva. Nem vagyok mindig ilyen szűkszavú, de azért nem teregetem ki a fél életem egy ismeretlennek. Mert valljuk be, akivel még csak három mondatot váltottam, esetleg négyet, az eléggé ismeretlennek számít...
|
- Jó rendben. - vágtam rá szinte azonnal mert miért is ne tettem hiszen rajta és Kate-n kivűl nem ismerek senkit a városban, a nagynénémmel meg semmi kedvem várost nézni. Na lássuk mi sül ki ebből! gondoltam. -Mi a foglalkozásod? - kérdeztem viszonylag kedvesen majd gyorsan folytattam nehogy rosszul jöjjön ki.-Már ha megkérdezhetem.- tettem hozzá
|
- Itt élek már gyerekkorom óta. - feleltem. Aztán ravasz félmosolyra húzódott a szám. - Ha gondolod szívesen mondok neked pár tippet a városról, és meg is mutatom a dolgokat, ha szeretnéd. - kacsintottam egyet. A helyzet az volt, hogy most kicsit unatkoztam, és ebben a pár napban a havrejaim sem értek rá, úgyhogy pont kapóra jött egy új ismeretség. No, meg amúgy is szeretek ismerkedni, és a többi és a többi...
|
Megvártam míg befejezi a mondandóját ami hát........ nem volt túl hosszú na mind egy. - Nem, csak nemrég jöttem a nagynénémhez- mondtam annyira kedvesen amennyire csak tudtam majd gyorsan vissza kérdeztem, hogy ne csak álljunk szótlanul egymással szemben. - Na és te? - nem tudom, hogy véletlenül vagy szándékosan de a férfi arcára terelődött a tekintetem. Egész jóképű gondoltam gyorsan el hessegettem ezt a gondolatot.
|
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
