[15-1]
-Igen. - mondtam egy apró mosoly kíséretében majd kinyitottam az ajtót illedelmesen előre engedtem a nővéremet. Intettem egyet a pénztárosnak majd felkaptam a bőrkabátom és kiléptem az utcára. A nap a szemembe sütött, de így is láttam az előttem elhaladó embereket, akik szaporán igyekeztek a dolgukra erre nem tudtam mit tenni csak elmosolyodtam és elindultam a temető felé.
Folyt.köv: Templom
|
Elképedve néztem a testévrem után. - Mi van? - kérdeztem hangosan, mikor már kiment az üzletből. Pár vásárló felkapta a fejét, de én csak megráztam a fejem, hogy nem kell rám figyelni. Vajon mikor változott meg ennyire? Agyára ment a gyász? Gondoltam nem túl kedvesen magamban. Aztán pár perc múlva visszajött egy nagy csokor virággal a kezében. A növények láttára elmosolyodtam. - Azt én kötöttem. - jelentettem be büszkén, kihúztam magam, s széles mosolyt vágtam. - Mehetünk? - kérdeztem még mindig a fehér rózsákat bámulva.
|
Szomorú arcot vágtam majd megjegyeztem. - Szívesen fizetek, hiszen annyira odavan értem az új pénztáros lány. – sunyi mosollyal léptem ki a pénztár mögül majd mentem át a virágboltba. Szerencsémre az a lány volt bent, rákacsintottam majd elvettem egy csokor fehérrózsát és lassan visszasétáltam a könyvesboltba közben éreztem magamon a pénztáros lány tekintetét. Mikor beléptem a boltba nekidőltem a falnak és kérdőn néztem a nővéremre.
|
Alig hallhatóan felnyögtem. Semmi kedvem sem volt temetőbe menni, főleg nem ilyen szép reggelen. De tudtam, hogy sokat jelentene ez az öcsémnek, úgyhogy beleegyeztem. - Jó, menjünk. - bólintottam. - De akkor most menj át rózsáért, addig itt megvárlak. - döntöttem hirtelen. - Tudják, hogy a testvérem vagy, nem kell kifizetned. - mosolyogtam rá.
|
Sóhajtottam egy nagyot majd már ismét jókedvűen néztem a tesómra- Igen. – mondtam tömören majd beletúrtam a hajamba. –Elkísérsz? – kérdeztem angyali mosollyal közben doboltam a kezemmel az asztalon. Őszintén semmi kedvem sem volt egyedül kimenni a temetőbe hisz soha nem szerettem azt a helyet, mindig arra emlékeztetett, hogy minden múlandó és egyszer mindenki meghal.
|
- Köszönöm. – bólintottam, majd én is odamentem a pénztárhoz, hogy ne csipogjon be a könyv, mert nem fizettem ki. Kaptam ajándékba egy zacskót is, majd eltettem őket a táskámba. Válaszoltam Seb kérdésére. – Persze, hogy van. – majd finoman hozzátettem. – Kimész hozzá? – tudtam, hogy szeretett barátnője meghalt, de még mindig szereti, így gondoltam, hogy neki lesz. Kérdőn néztem rá, miközben kezemmel a pulton lévő szórólapok között matattam.
|
-Vidd csak nem kell kifizetned-mondtam kedvesen majd tekintetem körbejárt a boltban de mivel nem találtam semmi érdekeset ismét megállapodott a nővéremen. - Van fehér rózsa a boltban?- kérdeztem már nem annyira jókedvűen. – Lucynak viszem.- tettem hozzá lehajtott fejjel.Meg sem várva a választ én is leugrottam az asztalról és a pénztárhoz léptem váltottam pár szót az alkalmazottal mire ő hátra rohant a raktárba én pedig beálltam a helyére közben rá sem néztem a szőke lányra.
|
- Értem. – vontam meg a vállamat, leszálltam az asztalról megfogtam a táskám és odamentem ahhoz a könyvhöz, amit az előbb kiszúrtam magamnak. Belelapoztam, de nem igazán olvastam bele, azon gondolkoztam, hogy miért ilyen furcsa a testvérem ma. Aztán próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot, és tényleg elkezdtem böngészni a könyvben. Jó volt, valami romantikus olvasmány. Ránéztem az öcsémre. – Szerintem ezt megveszem. – mondtam lazán.
|
Egy macska gyorsaságával ültem fel és néztem a nővérem szemébe. Ásítottam egyet majd kinyújtóztattam a végtagjaimat- Hét körül. - mondtam sunyi mosollyal majd csak úgy mellékesen hozzátettem- Volt egy kis dolgom Glass Town-ba.- mosolyogva néztem a pénztárnál álló nőre aki elég feltűnően rám kacsintott de én ezt egy váll rándítással viszonoztam majd ismét a szőke lány felé fordultam és vártam a válaszát, közben néha elpillantottam a polcok irányába hogy hány ember van még a boltban.
|
- Ha nem vennéd észre, azért vannak egy páran a boltban! – mutattam a pénztárra, ahol éppen egy nő fizetett. Közelebb sétáltam felültem az asztalra, magam mellé tettem a táskám. Egy darabig némán ültem, majd mivel tudtam, hogy Seb nem fogja megtörni a csendet én szólaltam meg. – Mikor mentél el ma reggel? – kérdeztem végül. Magam elé bámultam, majd észrevettem egy könyvet, aminek a címe érdekesen hangzott, de nem mentem oda, nem volt kedvem felállni az asztaltól. Vártam a választ, közben elszakítottam a szemem a könyvtől, és lenéztem Sebre.
|
Gondolatmenetemet a nővérem zavarta meg, fel sem ülve csak a fejemet felé fordítva mosolyogtam a lányra. –Bemutatóm hogy kell jól feküdni az asztalon-feleltem fülig érő angyali mosollyal. Megdörzsöltem a szemem majd gonosz mosolyra húzva a szám megszólaltam. –Ha már itt vagy lekapcsolnád, a villanyokat fáradt vagyok. Még mindig az asztalon fekve és a plafont nézve próbáltam újra a gondolataimba feletkezni. 7 éve. 7 éve vesztettem el a barátnőmet, ami még mindig nagyon fájt de nem mutathatom ki mit gondolnának másik én nem az a sírókban síros fajta vagyok. Ásítottam egí nagyot majd ismét beletúrtam a hajamba.
|
Nem érkezett válasz, így határozottan beléptem az üzletbe. A pénztárnál megláttam az öcsém egyik alkalmazottját. Intettem neki, ő visszaintett. Ismertem, mert már bemutatkoztunk egymásnak, de így kapásból nem tudtam a nevét.
Nem volt kedvem megkérdezni, hogy hol van Seb, inkább úgy döntöttem magam keresem meg. A boltban néma csönd volt. Ahogy elindultam a cipőm sarka egyenletesen kopogott. Körbenéztem a polcok között, majd megláttam az asztaloknál a testvéremet. Éppen az asztalon feküdt. Erre csípőre tettem a kezem és elmosolyodtam. Tudtam, hogy Seb álmodozó, no, de ennyire? Megköszörültem a torkomat: - Ilyen példát mutatunk a vásárlóknak? – kérdeztem a tőlem telhető legszigorúbb hangon, de persze közben mosolyogtam.
|
Gondolataimba feletkezve könyököltem a térdemre tudomást sem véve semmiről. Gyorsan végignéztem magamon egy egyszerű fekete hosszú ujjú póló volt rajtam plusz egy sötétkék farmar és a kedvencem a fekete bakancsaim. Igazából soha sem érdekelt hogy nézek ki egyesek szerint jóképű vagyok bár engem ez kicsit se érdekel. Hangosan felsóhajtottam és ráfeküdtem az asztalra. Kezeimet a tarkóm alá csúsztattam, bal lábamat felhúztam, egyik kezemmel beletúrtam szőke hajamba majd a próbáltam vele eltakarni a lámpák fényét elég kevés sikerrel. Holnap be kell ugranom a virágboltba és venni egy csokor fehér rózsát Lucy-nak. Bár a barátnőm már hét éve meghalt én minden hónapban kimegyek hozzá legalább egyszer már csak úgy megszokásból
|
Reggel nem keltem fel olyan korán, mint ahogy szoktam, hiszen ma adtam magamnak egy szabadnapot. Lassan készülődtem, már Seb elment otthonról, úgy döntöttem, hogy bemegyek hozzá a könyvesboltba. Testszínű harisnyát vettem fel, fölé fekete combközépig érő szoknyát. Fölsőnek egy lila-rózsaszín virágos blúzt választottam. Kimentem a fürdőszobába, fogat mostam, fésülködtem, tehát ott is elintéztem minden teendőmet. Bőrömhöz illő alapozót tettem arcomra, és kis pirosítót is, majd halványlila szemfestéket, szempillaspirált és szemceruzát is használtam. Ahogy visszamentem a szobámba felvettem egy pár fülbevalót, majd a nyakláncomat és gyűrűimet is. Lebaktattam a konyhába, ami üres volt. Az asztalon ott feküdt az órám, felcsatoltam a kezemre, majd megnéztem az időt. Na, ideje lesz elindulni! Gondoltam, mert már vagy háromnegyed órája készülődtem, pedig nem vagyok piperkőc típus. Felkaptam fekete válltáskámat, majd felvettem a fekete tűsarkú cipőmet. Még egyszer beletúrtam szőke hajamba, majd elindultam a könyvesboltba.
Csak a parkon kellett áthaladnom, viszonylag gyorsan mentem, mert nem álltam meg senkivel beszélgetni, alig voltak néhányan a parkban. Körül sem néztem, már ott voltam a könyvesboltban. Mielőtt benyitottam az épületbe egy gyors pillantást vetettem a virágboltomra. Tehát benyitottam. Először nem láttam senkit, így halkan megszólaltam:
-Hahó!
|
Gyors léptekkel haladtam, a könyvesbolt felé mikor odaértem gyorsan a fogasra dobtam a kabátom és körbenéztem alig pár ember lézengett a boltban így nem volt kedvem be állni, a pénztár mögé úgy is ott állt egy alkalmazottam, találomra levettem egy könyvet az egyik polcról. Felpattantam az egyik asztal tetejére és elkezdtem lapozgatni a könyvet. Mit ne mondjak hamar meguntam így a könyvet magam mellé rakva néztem ki az ablakon. Kint az utcán csak pár ember lézenget pedig az idő most viszonylag jó volt. Talán ki kéne mennem Lucy-hoz. gondoltam de inkább hamar elvetettem az ötletet.
|
[15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
